Covid-hatás: egy életre megváltozott gondolkodásmód?

Az alkalmazkodás helyet mondhatni lefagy a gondolkodásunk, és egyetlen viselkedési vagy gondolkodási válaszra korlátozódik. Ha például nekünk biztonságosnak tűnik arcmaszkkal védekezni a fertőzés ellen, akkor ebben akár fanatikussá is válhatunk, de ha a maszk mellékhatásainak tudatosítása ad nekünk biztonságérzetet, akkor agresszív maszkellenesek leszünk. A bizonytalanság okozta félelem ugyanakkor nem véletlenül alakult ki, hiszen tavaly ilyenkor gyakorlatilag hétről-hétre változott a helyzet: újabb és újabb tünetekről, gyarapodó halálesetekről, egyre gyorsabb vírusterjedésről szóltak a hírek, és hiába ígértek lezárások utáni enyhülést, a fertőzés csak nem hagyott alább. A politikai vezetés sem tudta az enyhítésekre vonatkozó ígéreteit betartani, ugyanakkor az egészségügyi szakemberektől várt válaszok késtek, hiszen a kutatás időt igényel, a szempontok pedig ellentmondásosak, emiatt a valódi szakértői vélemények később vesztettek hitelükből. Addig a hozzá nem értőknek, az elméletgyártóknak viszont rögtön születtek válaszaik.

Van olyan mechanizmus, ami segít nekünk bizonyos helyzetekhez érett módon alkalmazkodni, máskor azonban ennek nyomán merev gondolkodási keret alakul ki, és látásmódunk beszűkül: a lehetséges válaszok közül azt választom ki és követem töretlenül, ami engem megnyugtat, ami segít könnyebben elviselnem a kialakult válságot.

– fogalmaz dr. Plesek Zoltán.

„Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az ember szempontjából szinte követhetetlenül gyors minden téren a fejlődés napjainkban, óriási az információáradat, a feldolgoznivaló, komoly megterhelés mindezzel lépést tartani. Közben mindannyiunk tudása töredékes, hiszen jó esetben a saját szakmánkat tudjuk ellenőrzés alatt tartani, minden más sokszor kiszámíthatatlan, ez pedig könnyen szül félelmet. Pláne, hogy nagyon felvilágosultnak tartjuk magunkat, hiszen időben többet tanultunk, mint a szüleink, nagyszüleink, de ez csalóka illúzió. Valójában igen eltér egymástól az, hogy hogyan látjuk önmagunk, és hogy mekkora a világról való tényleges tudásunk” – fejti ki pszichoterapeuta. 

Tudatosítanunk kell a határainkat

Azt hihetjük, hogy értjük a körülöttünk lévő világot, és nem tudatosítjuk, hogy állandó változásban van: ezért nehéz elfogadni azt, hogy kialakulhat egy olyan válsághelyzet, ami tele van kérdőjelekkel, aminek van kísérleti, kutatási fázisa, hogy a szakemberek sem tudják rögtön, hogy melyik a helyes irány, vagy éppen időközben új vírusmutációk jelennek meg, és ez újraírja az addig bevált rendet, rutinokat. A vehemens és ellentmondó táborok vitáját erősítette az is, hogy viszonylag későn álltak elő a kutatásban résztvevő intézmények a használható és bizalmat megalapozó információkkal. Plesek Zoltán felhívja a figyelmet: azt, hogy

A magyarázat egyszerű: ha a gyógyszeripari cég versenyben akar majd maradni oltóanyaggyártás terén, akkor annál jobb, minél később „fecsegi ki” a technológiát, ezzel azonban sokakban bizonytalanságot váltottak ki az oltás hatékonyságát tekintve. Ez a nem hatékony kommunikáció következménye – véli a pszichológus.

Ahhoz, hogy jól kezeljük a krízist, először is tudatosítanunk kell, hogy ez válsághelyzet. Válsághelyzetben pedig a rutinjaink a fejük tetejére állnak: az eddig megszokott biztonságérzet, komfort felborul, hiszen nem akkor, nem úgy és nem oda megyek, amikor, ahogy és ahova akarok. Ilyen erőteljesen megváltozott élethelyzetben úgy tudjuk a legjobban megtalálni a belső egyensúlyunkat, hogy tudatosítjuk, mi kik vagyunk, milyen szerepekben mozgunk a saját életünkben, és abban a szerepben mit tehetünk. Plesek Zoltán így fogalmaz:

még több frusztrációt okozva ezzel. A szerep ugyanis azt jelenti, hogy korlátozom a viselkedésemet, hogy megfeleljek adott helyzetben, azaz tudatosítom a felelősségemet a környezetemmel szemben. 

Az, hogy ténylegesen mire és mennyire van szükségünk, azt nem feltétlenül tükrözik a fogyasztási szokásaink, ennek tudatában talán könnyebben tudunk nélkülözni bizonyos lehetőségeket egy ideig. A megelőlegezett jóindulat, az empátia a gyakorlatban legalább ugyanennyit segít: például nem biztos, hogy egy maszkot nem viselő személy, akire legszívesebben ráförmednénk, nem-e szenved olyan légúti betegségben, ami miatt a védőmaszk számára elviselhetetlen. Vagy: én is szeretek utazni, de vajon hol helyezkedik el ez a tényleges prioritások listáján? Ha idén sem nyaralunk járvány idején, az tényleg ellehetetleníti az életünket? – teszi hozzá a szakember. 

Pozitív hozadékról nemigen lehet beszélni, amikor ezrével halnak meg emberek, az intenzív osztályok megteltek, de a járvány körülményei jó okot adnak arra, hogy tudatosítsuk magunkban: a változás az élet alapja. Popper Péter pszichológusnak van egy kiváló mondása, miszerint, ha a sors jól ki akar tolni veled, akkor hosszú ideig békén hagy. Hiszen, amíg jól vagyunk, nő az egónk, elkényelmesedünk, siker- és pénzszerzésre koncentrálunk, és elfelejtünk alkalmazkodni” – következtet Plesek Zoltán.