
Sok mindent vitt magával itthonról
Fotó: Falus Kriszta / Forrás: Bocskor Bíborka
Tudatosabban készült a karácsonyra Bocskor Bíborka az idei évben, hiszen most már hárman ülhetnek a karácsonyfa mellé. Férjével, Bocskor Lóránttal igyekeznek kislányuknak, Zsolnának emlékezetes családi karácsonyt varázsolni, olyant, amelyre az angyal fényekkel, melegséggel, illatokkal érkezik.
2021. december 27., 15:042021. december 27., 15:04
Az asztalon adventi koszorú, a másfél éves Zsolna kacagva jön-megy a lakásban, Lóránt is integetve beköszön, békesség, vidámság lengi be a Bocskor család otthonát – ez még a kamerán keresztül is érzékelhető, amikor leülünk virtuálisan kávézni Bíborkával, hogy a karácsonyi készülődésről, gyermekkori emlékekről beszélgessünk. Ő Budapesten, én Csíkszeredában.
„A tavaly is az voltam, de az idén még tudatosabb vagyok, hiszen Zsolna egy és fél éves, és mindenben benne van az, hogy neki megmutatni és egy kicsit rendezni.
A csíkszentmártoni születésű énekesnő a gyermekkori karácsonyi emlékeiről is mesélt. Mint mondja, úgy érzi, hogy az otthonról hozott minta, a szokások és hagyományok szépen ötvöződnek a mostani élete szokásaival, gondolatiságával.
Eszembe jut az a várakozás, hogy jöjjön az angyal. Van egy szép, nagy hármas csűrünk, és arra is emlékszem, hogy jött a szomszéd, és mondta, hogy a csűr fölött egy zöld angyal repült el. Én pedig annyit néztem, annyit vártam, hátha meglátom azt az angyalt. Fura ez a zöld angyal, a ministránsruhákra, Chagallra, sok mindenre ki tudom terjeszteni, ez olyan szép, hogy ezt mondta.”
Bíborka azt is felidézte, hogyan készültek régebb a karácsonyra, és hogy a készülődés része volt a disznóvágás is.
„Most nekem nincs benne a pakliban a disznóvágás. Ahogy én tudtam koordinálni az életemet, egyre inkább a szelídebb irányba kezdtem nézni – ne haragudjanak meg az otthoniak ezért, de most ilyen vagyok én.
Évekkel ezelőtt nem is hozott az angyal karácsonyfát, hanem valamilyen jelzésértékű fényekkel és faágakkal megoldottam. Zsolna előtt nem volt rituálénk ilyenkor, kicsi megmutatás volt, hogy éljük meg ezt a szegmensét az évnek. Most szeretnénk karácsonyfát, hogy legyen neki, tavaly például egy otthoni fenyőfánk volt, amire nagyon vágytunk. És hát ott van az adventi koszorú is, úgyhogy úgy érzem, hogy kicsit a hagyományok és kicsit a saját énem vegyül ebbe a dologba.”
Beszélgetésünkkor még nem állította össze gondolatban az ünnepi menüt, de valami különlegességgel kedveskedik majd a családnak, és már annyit biztosra tudott, hogy szeretne olyan mézeskalácsot sütni, amelyből Zsolna is ehet, és amelyben tápláló kiegészítők is vannak, például mandula, dió. És hát
„Nálunk annak idején teljesen tradicionálisan disznóételek voltak. Édesanyám egy olyan csodás teremtmény, hogy azon kívül, hogy munkába járt, minden hétvégén ott volt az asztalunkon a friss házikenyér, amit ő sütött. Anyukám hihetetlen figyelmességgel foglalkozott velünk. Lórinak, a férjemnek is mindig elmesélem, hogy nálunk »svédasztalos« reggeli volt, aki akart, májas kenyeret evett mentateával, aki akart, sajtos laskát evett, aki akart, pirítóst, tehát minden elő volt rakva az asztalra számunkra.
Ezt is próbálom behozni, hogy tényleg annak örüljünk, ami van, és azt tegyük széppé, ami van. Úgyhogy a diós-mákos kalács mindig ott volt, én nagyon szerettem, ha kicsit roppant a cukor a számban. Töltött káposzta is volt, azt este, az éjféli mise után ettük. Nagyon sokáig féltem a sötétben, de mentünk az esti misére, és olyan jó volt, mert mindenki jött a faluból, és lehetett sok emberrel találkozni. Kicsit félelmetes volt a sötét, kicsit hideg volt, kicsit ködös volt, de mentünk. A templomban mindig kaptunk szeretetcsomagot, édességet, és amikor hazaértünk, a testvéreimmel mindent megzabáltunk.”
Fotó: Martin Wanda
Azt már kacagva meséli, hogy mire eljött a házszentelés ideje,
Mindig szorongtak ugyan, hogy a pap bácsi meg szeretne majd kóstolni egyet, és kiderül a huncutság, de ez nem következett be.
Éveken keresztül férjével mindig hazalátogattak karácsonyra, de ez most megvalósíthatatlannak látszik. „Semmi baj nincs ezzel, így most szűk családban ünnepelünk, és ezt is szépnek találom.
Úgyhogy biztos, hogy az angyal is hasonlóan fog megérkezni, fényekkel, melegséggel és illatokkal.”
És mit kívánna magának és a családjának az angyaltól? Mindenképp lelki dolgokat, hiszen a tárgyak, főleg ebben az időszakban, amelyben vagyunk, nagyon kicsi és rövid örömet okoznak – mutat rá.
Nekem ez az isteni szféra, ami egy olyan gondviselést jelent és egy olyan folyamatosságot, ami megtart. És akkor ezen az úton egy-egy fellángoló, folyamatos öröm és békességérzést.”
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2021. december 24-én.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!