
Sok mindent vitt magával itthonról
Fotó: Falus Kriszta / Forrás: Bocskor Bíborka
Tudatosabban készült a karácsonyra Bocskor Bíborka az idei évben, hiszen most már hárman ülhetnek a karácsonyfa mellé. Férjével, Bocskor Lóránttal igyekeznek kislányuknak, Zsolnának emlékezetes családi karácsonyt varázsolni, olyant, amelyre az angyal fényekkel, melegséggel, illatokkal érkezik.
2021. december 27., 15:042021. december 27., 15:04
Az asztalon adventi koszorú, a másfél éves Zsolna kacagva jön-megy a lakásban, Lóránt is integetve beköszön, békesség, vidámság lengi be a Bocskor család otthonát – ez még a kamerán keresztül is érzékelhető, amikor leülünk virtuálisan kávézni Bíborkával, hogy a karácsonyi készülődésről, gyermekkori emlékekről beszélgessünk. Ő Budapesten, én Csíkszeredában.
„A tavaly is az voltam, de az idén még tudatosabb vagyok, hiszen Zsolna egy és fél éves, és mindenben benne van az, hogy neki megmutatni és egy kicsit rendezni.
A csíkszentmártoni születésű énekesnő a gyermekkori karácsonyi emlékeiről is mesélt. Mint mondja, úgy érzi, hogy az otthonról hozott minta, a szokások és hagyományok szépen ötvöződnek a mostani élete szokásaival, gondolatiságával.
Eszembe jut az a várakozás, hogy jöjjön az angyal. Van egy szép, nagy hármas csűrünk, és arra is emlékszem, hogy jött a szomszéd, és mondta, hogy a csűr fölött egy zöld angyal repült el. Én pedig annyit néztem, annyit vártam, hátha meglátom azt az angyalt. Fura ez a zöld angyal, a ministránsruhákra, Chagallra, sok mindenre ki tudom terjeszteni, ez olyan szép, hogy ezt mondta.”
Bíborka azt is felidézte, hogyan készültek régebb a karácsonyra, és hogy a készülődés része volt a disznóvágás is.
„Most nekem nincs benne a pakliban a disznóvágás. Ahogy én tudtam koordinálni az életemet, egyre inkább a szelídebb irányba kezdtem nézni – ne haragudjanak meg az otthoniak ezért, de most ilyen vagyok én.
Évekkel ezelőtt nem is hozott az angyal karácsonyfát, hanem valamilyen jelzésértékű fényekkel és faágakkal megoldottam. Zsolna előtt nem volt rituálénk ilyenkor, kicsi megmutatás volt, hogy éljük meg ezt a szegmensét az évnek. Most szeretnénk karácsonyfát, hogy legyen neki, tavaly például egy otthoni fenyőfánk volt, amire nagyon vágytunk. És hát ott van az adventi koszorú is, úgyhogy úgy érzem, hogy kicsit a hagyományok és kicsit a saját énem vegyül ebbe a dologba.”
Beszélgetésünkkor még nem állította össze gondolatban az ünnepi menüt, de valami különlegességgel kedveskedik majd a családnak, és már annyit biztosra tudott, hogy szeretne olyan mézeskalácsot sütni, amelyből Zsolna is ehet, és amelyben tápláló kiegészítők is vannak, például mandula, dió. És hát
„Nálunk annak idején teljesen tradicionálisan disznóételek voltak. Édesanyám egy olyan csodás teremtmény, hogy azon kívül, hogy munkába járt, minden hétvégén ott volt az asztalunkon a friss házikenyér, amit ő sütött. Anyukám hihetetlen figyelmességgel foglalkozott velünk. Lórinak, a férjemnek is mindig elmesélem, hogy nálunk »svédasztalos« reggeli volt, aki akart, májas kenyeret evett mentateával, aki akart, sajtos laskát evett, aki akart, pirítóst, tehát minden elő volt rakva az asztalra számunkra.
Ezt is próbálom behozni, hogy tényleg annak örüljünk, ami van, és azt tegyük széppé, ami van. Úgyhogy a diós-mákos kalács mindig ott volt, én nagyon szerettem, ha kicsit roppant a cukor a számban. Töltött káposzta is volt, azt este, az éjféli mise után ettük. Nagyon sokáig féltem a sötétben, de mentünk az esti misére, és olyan jó volt, mert mindenki jött a faluból, és lehetett sok emberrel találkozni. Kicsit félelmetes volt a sötét, kicsit hideg volt, kicsit ködös volt, de mentünk. A templomban mindig kaptunk szeretetcsomagot, édességet, és amikor hazaértünk, a testvéreimmel mindent megzabáltunk.”
Fotó: Martin Wanda
Azt már kacagva meséli, hogy mire eljött a házszentelés ideje,
Mindig szorongtak ugyan, hogy a pap bácsi meg szeretne majd kóstolni egyet, és kiderül a huncutság, de ez nem következett be.
Éveken keresztül férjével mindig hazalátogattak karácsonyra, de ez most megvalósíthatatlannak látszik. „Semmi baj nincs ezzel, így most szűk családban ünnepelünk, és ezt is szépnek találom.
Úgyhogy biztos, hogy az angyal is hasonlóan fog megérkezni, fényekkel, melegséggel és illatokkal.”
És mit kívánna magának és a családjának az angyaltól? Mindenképp lelki dolgokat, hiszen a tárgyak, főleg ebben az időszakban, amelyben vagyunk, nagyon kicsi és rövid örömet okoznak – mutat rá.
Nekem ez az isteni szféra, ami egy olyan gondviselést jelent és egy olyan folyamatosságot, ami megtart. És akkor ezen az úton egy-egy fellángoló, folyamatos öröm és békességérzést.”
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2021. december 24-én.
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!