Bánffy Farkas karácsonya

– mondta a Ligetnek a nemesi család leszármazottja.

Elmondta, mivel az édesapjáék is heten voltak testvérek, az édesanyjáék öten, számtalan unokatestvérrel vannak megáldva. Régen, 24-én este a szűk családdal, a szüleivel és a hat testvérével töltötték az ünnepet, 25-én az édesanyja családjával gyűltek össze, 26-án pedig az édesapja családjával.

Nekem is öt testvérem házas, ezért mi öcsémmel, aki még nem házas, 24-én a szüleinkkel töltjük a karácsonyt, hogy náluk is legyen szenteste valamilyen gyerek még a házban, viszont 25-én a testvéreink jönnek a családjukkal, és van egy közös összegyűlés.”

A várakozás időszaka

Bánffy Farkas rámutatott, hogy a karácsonyra való készülődés az mindig, mindenkinél másképp kezdődik, nemhiába van egy advent, egy várakozás. Ahogy futunk, rohanunk, sokunknak nehéz ebbe azonnal bekapcsolódni lélekben. „Nekem nagyon sokat ad minden évben a magyarlapádi szórványkollégiumban lévő gyermekek megajándékozására való készülődés, az, hogy az ő karácsonyukat tegyük boldogabbá. Mindig készítünk egy kívánságlistát az ottani nevelőkkel, és a baráti körömben levők, a testvéreim választanak egy-egy gyermeket, és megpróbálják a kicsi vágyát teljesíteni.

Hozzátette: ez a folyamat szerencsére már novemberben elkezdődik, hogy mindenkihez időben eljusson az ajándék, és innentől kezdve érzik ők is azt, hogy jön a karácsony.

Látom olyankor, hogy mindenki örömmel beszélget arról, hogy ő hogyan karácsonyozik. Az utolsó egy hónap tehát egyre több karácsonyról való beszélgetést tartalmaz, és ez az, ami szépen lassan ráhangol engem is.”

Egyfajta nyugalom, egyfajta megállás, egy leülepedése az évnek ez. Aztán meg év közben sokszor van, hogy nincs időm könyvet venni a kezembe, de ilyenkor van, és ilyenkor töltöm a legtöbb időt a szüleimmel, közösen. Máskor fél óra, egy óra, egy pillanat, hogy ott vagyok, egyet beszélgetek, karácsonykor legalább egy másfél napot ott vagyok velük. Ez érzésben nagyon sokat ad” – hangsúlyozta.

Megőrizni az értékeket

A Bánffy családban az éneklés mindig nagyon lényeges volt – derült ki. Gyermekkorában az adventi koszorún levő gyertyák meggyújtásával és énekszóval várták az angyalt. Egész adventben az esti ima előtt vagy után együtt énekeltek. Így amikor eljött a karácsony, minden gyermek kívülről fújta a karácsonyi és egyházi énekeket. „Nagyon éneklős a család. És a 24-ei este mindig úgy zajlott, hogy leültünk, énekeltünk, édesapám csengetett, mert a gyerekek addig nem mehettek be.

– mesélte mosolyogva.

Beszélgetésünk végén tőle is megkérdeztem: mit kérne az angyaltól? Azt, hogy ne akarjunk egy teljesen értéktelen masszát alkotni a világból – válaszolta a báró. „Ami számomra a leglényegesebb, hogy tudjuk megtartani ezt a keresztény, konzervatív Európát. És ha ezt minél tovább fent tudjuk tartani, és minél jobban meg tudjuk erősíteni, akkor ez már hozza maga után az összes többi olyan értéket, amit az emberek fontosnak tartanak, és akkor jobb irányba megy a világ.”

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2021. december 24-én.