
Egy kis harangot is öntettek, amíg elkészül a harangláb
Fotó: Rab Zoltán
Egy februári hajnalon lángba borult a héderfáji harangláb, amely a falu legmagasabb pontján, a templomtól száz méterre állt évszázadokon keresztül. A harangok is odavesztek. Óriási lelki és anyagi kár érte a református egyházközséget. A Székelyhon napilap hétfői Hit-vallás kiadványában Nagy Csaba református lelkipásztorral idézik fel a régmúltat és napjaink történéseit.
2020. november 23., 14:032020. november 23., 14:03
Héderfájának, a Kis-Küküllő völgyében Marosvásárhelytől 30, Dicsőszentmártontól 18 kilométerre fekvő településnek a neve először 1331-ben jelenik meg írott dokumentumban. Az 1332–34-es pápai jegyzékben már önálló egyháza és plébániája is volt a falunak. A reformátusok 1565-ben szakadtak ki az evangélikus szász dékánátus kötelékéből, s kezdték meg önálló életüket.
Egy 1736-os vizitációs jegyzőkönyvben említik a korábbi templomot, javítását sürgetik. Az egyházközség egy új templom építéséről döntött, amelyet 1758-ra fel is építettek. A templom közelében mintegy két és fél hektárnyi területen temetőt nyitottak, illetve
– mutatott rá Nagy Csaba lelkész.
A héderfájiak már várják a napot, amikor megszólalnak a harangok
Fotó: Rab Zoltán
Idén egy februári hajnalon három órakor riasztották a tűzoltóságot, mert lángba borult a harangláb.
Az anyagi kárt mintegy 50 ezer euróra becsülték. A magyar állam azonnal felkarolta az ügyet, és 4 millió forint adománnyal segítette a harangok újraöntését. Székelyudvarhelyen meg is öntötték azokat, sőt melléjük egy kisebbet is, amelyet most használnak, amíg sikerül a haranglábat is felépíteni.
Minderről bővebben a Hit-vallás november 23-ai lapszámában olvashatnak.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!