
Egy kis harangot is öntettek, amíg elkészül a harangláb
Fotó: Rab Zoltán
Egy februári hajnalon lángba borult a héderfáji harangláb, amely a falu legmagasabb pontján, a templomtól száz méterre állt évszázadokon keresztül. A harangok is odavesztek. Óriási lelki és anyagi kár érte a református egyházközséget. A Székelyhon napilap hétfői Hit-vallás kiadványában Nagy Csaba református lelkipásztorral idézik fel a régmúltat és napjaink történéseit.
2020. november 23., 14:032020. november 23., 14:03
Héderfájának, a Kis-Küküllő völgyében Marosvásárhelytől 30, Dicsőszentmártontól 18 kilométerre fekvő településnek a neve először 1331-ben jelenik meg írott dokumentumban. Az 1332–34-es pápai jegyzékben már önálló egyháza és plébániája is volt a falunak. A reformátusok 1565-ben szakadtak ki az evangélikus szász dékánátus kötelékéből, s kezdték meg önálló életüket.
Egy 1736-os vizitációs jegyzőkönyvben említik a korábbi templomot, javítását sürgetik. Az egyházközség egy új templom építéséről döntött, amelyet 1758-ra fel is építettek. A templom közelében mintegy két és fél hektárnyi területen temetőt nyitottak, illetve
– mutatott rá Nagy Csaba lelkész.
A héderfájiak már várják a napot, amikor megszólalnak a harangok
Fotó: Rab Zoltán
Idén egy februári hajnalon három órakor riasztották a tűzoltóságot, mert lángba borult a harangláb.
Az anyagi kárt mintegy 50 ezer euróra becsülték. A magyar állam azonnal felkarolta az ügyet, és 4 millió forint adománnyal segítette a harangok újraöntését. Székelyudvarhelyen meg is öntötték azokat, sőt melléjük egy kisebbet is, amelyet most használnak, amíg sikerül a haranglábat is felépíteni.
Minderről bővebben a Hit-vallás november 23-ai lapszámában olvashatnak.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!