
Az olvasás szenvedély
Fotó: Pixabay.com
Olvasóklub alakult a nyár végén az egyik székelyudvarhelyi könyvesboltban: minden hónap utolsó csütörtökén találkoznak, és kötetlen beszélgetés során kivesézik olvasmányaikat. Az önszerveződésen alapuló kezdeményezésnek kilenc nő a tagja, szakmai vezetőjük pedig Antal Margit szentábrahámi magyar szakos tanárnő, akit Mandiként ismer mindenki. Élménybeszámoló az évnyitó ülésről, amelyre rendhagyóan a hónap első csütörtökén került sor, mivel az ünnepek miatt elmaradt a decemberi találkozó.
2018. január 18., 15:502018. január 18., 15:50
2018. január 18., 15:582018. január 18., 15:58
Mielőtt a részvevők szállingózni kezdenének, Erdős Izabellát, a könyvesbolt munkatársát kérdezem a klubtevékenységről: „Onnan jött az ötlet, hogy szeretünk olvasni, és ajánlgattuk egymásnak a könyveket. Hárman-négyen voltunk eleinte, és mindegyikünk hívott még valakit magával. Ez a létszám bevált, nem akarjuk hosszúra ereszteni, mert sok mondanivaló van. Csíkszeredában a Kalot Egyesület évek óta működtet hasonlót, így hozzájuk csatlakoztunk, az ő könyveiket kapjuk kölcsön több példányszámban, és persze vezetjük, kinél mi van éppen.” Mire mind elhelyezkedünk a bolt hátsó zugában, a székekkel körbevett asztalra tea, keksz, csoki, narancs kerül. Sorba veszik, kinek hogyan teltek az ünnepek, kivel milyen jó és rossz történt az elmúlt hónapban, sikerült-e időt szánni az olvasásra.
Vitaindítónak Forgács Katalin Híres ember írta… című kiadványát hozta magával Mandi, melyben a szerző a grafológia eszközeivel alkot képet a hírességek valódi jelleméről, életrajzukat és hátrahagyott kézírásukat egybevetve. Mivel a kielemzésre váró könyv Ljudmila Ulickaja műve, az Életművésznők volt, a kortárs orosz írónő került terítékre: pár soros kézírásából a személyiségjegyei mellett olyan alkotói tehetség és lelki habitus bontakozik ki, amely kellőképpen alátámasztja erősségét, a női és férfi lélekábrázolásokat, ezért nem tekinthető kimondottan női írónak. Erős személyiség, akit kételyek gyötörnek afelől, hogy a világ sorsa jobbra fordul-e attól, hogy néhány ember feláldozza magát érte; foglalkoztatja a hiábavaló küszködés, mégis a tragikus végkifejletek ellenére művei olvasmányosak, derűsek, humorosak.
Az udvarhelyi olvasóklub
Fotó: Kosztolányi Kata
Ugyanakkor harmonikus alkat is, aki elégedett sorsával, ő maga sem akarja átformálni a világot, inkább mesterien ábrázolja annak sokszínűségét. Mandi szerint ettől az alkotásától még nem leszünk Ulickaja-rajongók, de amikor nagyobb regényeit kézbe vesszük, olyan érzés, mintha Tolsztoj folytatását olvasnánk. Az írónőről tudni kell, hogy eredetileg biológus, és azért kellett felhagynia foglalkozásával, mert szamizdat anyagok terjesztése miatt menesztették. Családregényeiben márpedig a genetikus is ott van valahol, és épp ezért lehet azokban Ulickaja igazi arcára ismerni.
Az egyik jelenlévő szerint ez illúziórombolás, és határozottan közli, hogy nem megérteni, hanem szeretni akarja őket, élményt vár tőlük.
A 2003-ban megjelent Életművésznők hat hihetőnek tűnő, de hazugságokra épülő élettörténetet dolgoz fel, egyetlen közös szál bennük a főszereplő, Zsenya. Először az ő jellemét boncolgatjuk. A felfűzött történetekből mindig más és más oldala mutatkozott meg, de alapjában véve nagyon is hétköznapi. Az a fajta, aki jó hallgatóság, hiszékeny, épp ezért könnyedén megtalálják a különféle sorsok: a halott gyerekeiről hazudó vörös asszony, a bátyját eltitkoló lány, a magát a festő szeretőjének beállító bakfis, a magát költőnek képzelő öreg hölgy, a lopott történettel előálló prostituáltak. Mandi szerint ez annak tökéletes példája, hogy
és a mi életünkben is vannak kisebb hazugságok, amelyeket elhiszünk, de kellenek a túléléshez, egy trauma feldolgozásához, vagy épp ahhoz, hogy valakinek érezzük magunkat. A szereplők ellentétes érzelmeket is képesek voltak kiváltani: volt, akire haragudtak, majd megkedvelték, sajnálták, vagy mentséget kerestek számára, elméláztak, mit tettek volna a helyében, az utolsó fejezetben pedig halálosan féltették a főhőst, nehogy öngyilkosságra vetemedjen.
A könyv olvasása egyiküket jó érzéssel töltötte el, másikuk ahányszor beleélte magát, annyiszor csalódott, de végül elfogadta a hazugságokat, az utalásokból, nyitva hagyott kérdésekből megértette magyarázatukat.
de közben azt érezte, nem viszi magával a szöveg, kidolgozatlannak tűnt a mű, többen felépítését kifogásolták, amiért novellaszerű és nem függnek össze a szereplők történetei, valami hiányzott. Egyetértettek abban, hogy a szereplőkről több mindent megtudtak, mint a főhősről, akinek állapotára, érzéseire csak egy-egy elejtett mondat utalt.
A könyvek más világba repítenek
Fotó: Pixabay.com
Mandi szerint ebből is látszik, hogy Ulickaja karakterei kitűnően érzik magukat az áldozathozó szerepben, nem is tudnának más életet elképzelni maguknak. Mint sok írónak, neki is vannak prototípusai, akik más névvel, más ruhában, más szokásokkal újra meg újra felbukkannak, de lényegüket mindig finomítja, tökéletesíti. Nála ilyen műről műre visszatérő figura a rendező.
A címválasztás sem egyértelmű a részvevőknek. Azon tanakodnak, mit takar pontosan az életművész kifejezés. Mert jelentheti a hedonistát, aki halmozza az élvezeteket, mindenben a szépséget keresi, művészi szinten múlatja az időt, szereti a társaságot. Ha pedig pejoratív értelmét nézzük, életképtelenséget jelöl: lusta dolgozni, nincsenek ambíciói, kibújik a kötelességek alól, folyton anyagi támogatásra szorul. A klubtagok szerint mindenképp a hazugságokra utal. Az eredeti cím egyébként oroszból fordítva annyit tesz: áttetsző vonal. Végül közös megegyezés született a következő összejövetel időpontjáról és az olvasmányról: a hosszúra nyúlt Rakovszky Zsuzsa kontra Márai Sándor küzdelemben utóbbi legköltőibb regénye kerekedett felül, a Szindbád hazamegy, amelyet
ajánl az író. Mivel közel a február, ez esetben nem a Márai-divat győzött, hanem a regény terjedelme. Olyan javaslat is elhangzott, hogy olvassanak majd gyerek- vagy ifjúsági könyvet. Ezentúl olvasónaplót fognak vezetni, döntötték el.
„Ötletként jónak tartom a klubot, és nagylelkűnek a Kalot Egyesület ajánlatát, hogy biztosítja az olvasnivalót. Jó érzés olyanokkal együtt dolgozni, akik szeretnek olvasni, és nagyon izgalmas, hogy ahányan vagyunk, annyiféle szempont szerint, de ugyanazt látjuk. Volt olyan eset is, hogy valamelyikünk korábban nem bírta átrágni magát egy könyvön, a mi hatásunkra pedig elolvasta. Ez is egy pozitív hozadéka ennek az egésznek” – foglalta össze a kezdeményezés lényegét Mandi, akit az egyik klubtárs javasolt ebbe a körbe. Amikor arról kérdezem, mit jelent számára az olvasás, gondolkodás nélkül közli:
Aztán az egyik részvevőhöz fordulok, megtudni, miért szeret idejárni: „Így időt teremtek magamnak az olvasásra. Az elején a kötelező könyvek hallatán volt egyfajta ellenállás bennem, azóta pedig próbálom beépíteni életembe azt, ami itt megszólít. Kedvencem eddig a Mózes egy, huszonkettő Szabó Magdától, amely a generációk közti különbségről, a leválásról szól, hogy miként járjuk saját utunkat – felidézte serdülőkori konfliktusaimat szüleimmel. És tetszett egy ’56-os történelmi olvasmány is, érdekes volt betekinteni abba a korba, ami eddig annyira nem foglalkoztatott. Mindenképp jó, hogy sokféle könyvvel találkozunk itt, és örülök a folyamatosságnak meg a baráti hangulatnak” – foglalta össze benyomásait Kinga.
Olvasni még a kötelezőt is érdemes
Fotó: Pixabay.com
A bolt munkatársa, Izabella szerint a Kalot Egyesület biztosan felvállalja a további kezdeményezéseket, amennyiben lesznek érdeklődők, akik a fentiekhez hasonló mintára megszervezik csoportjukat. „Csak meg kell találniuk azt az embert, aki szakmailag vezeti őket, és egyet kell érteniük a belső rendszabályzattal. Például ha valaki nem jön három alkalommal, ki lesz zárva, mert esélyt kell adni más jelentkezőknek is. Mindenesetre boltunk biztosítja a helyet.”
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!