Stílusát akár polgárpukkasztónak is nevezhetnénk, de nem az. Olykor provokál, de nem járat le. Miklós Csongor a családi események hiteles és jó humorú krónikása, akinek sikere abban rejlik, hogy szereti az embereket, az emberi történeteket. A fotózásról beszélgettünk.
2019. október 07., 18:132019. október 07., 18:13
2019. október 07., 18:382019. október 07., 18:38
Miklós Csongor (cikkünket az általa kiválogatott képekkel illusztráljuk)
Fotó: Gábos Albin
Stílusát akár polgárpukkasztónak is nevezhetnénk, de nem az. Olykor provokál, de nem járat le. Miklós Csongor a családi események hiteles és jó humorú krónikása, akinek sikere abban rejlik, hogy szereti az embereket, az emberi történeteket. A fotózásról beszélgettünk.
2019. október 07., 18:132019. október 07., 18:13
2019. október 07., 18:382019. október 07., 18:38
Miklós Csongor számára a fotózás az önkifejezés, az érzelemkifejezés egy módja, mentorának Ádám Gyulát tartja. A csíkmadarasi születésű, jelenleg családjával Székelyudvarhelyen élő Csongor nyolc évvel ezelőtt egy Madarason szervezett fotótáborban ismerkedett meg a csíkszeredai fotóművésszel.
„A polgármesteri hivatal sajtósaként vettem részt a tábor szervezésében, én ott idegenvezetőként voltam jelen, de tulajdonképpen a fotósok mutatták meg, hogy Madaras igazából milyen. Ádám Gyula maga mellé fogadott beszélgetőpartnernek, és egy hét alatt részemről nagyon szoros kötődés alakult ki Gyula, valamint a fotózás iránt” – meséli Csongor. Aztán az eltelt évek során a hobbinak indult fotózásból hivatás lett. Adám Gyula hatására alakult ki az ifjú fotós stílusa is, ma már – jegyzi meg – az embereket szereti fotózni, bár eleinte a panorámafotózásban látott kihívást. Miklós Csongor stílusának egyedisége talán a jófajta humorban rejlik. Egy-egy meghökkentő vagy olykor akár szokványos fotó frappáns kiegészítője a humoros képmagyarázat, mely mosolyra késztet.
Barátnők
„Egy alkalommal Madarason egy ifjúsági táborban, amíg a zenészek készülődtek, volt húsz perc, amit ki kellett tölteni. Én voltam a bemondó, és azt kértem, hogy vetítsék le az aznapi fotókat, én majd kommentálom. A fotók láttán beugrottak mókás dolgok, s akkor jöttem rá, hogy ez nekem megy, és a közönség is szereti.”
Keresztelők, lakodalmak, családi események fotózására hívják, és amennyiben az érintettek beleegyeznek, egy-egy fotósorozat a világhálóra, Csongor blogjára is felkerül, némi szórakoztató képmagyarázattal. Mint megjegyzi, a történet, ami egy fotó köré fűződik, valójában lehet, hogy meg sem történt.
Fotó: Miklós Csongor
„Minden tiszteletem a szakmáé, de nem szeretném magam sem eseményfotósnak, sem lagzifotósnak nevezni, én az embert fotózom, engem az emberek, az emberi történetek, a tabuk döntögetése érdekel” – mondja a pszichológus végzettségű fiatalember, aki, ha éppen nem fényképez, akkor marketinggel foglalkozik, egyesületeknél segítő önkéntesként tevékenykedik, vagy edzői felkérésre fiatal sportolóknak tart segítő beszélgetéseket. Mert magát – mondja – segítőnek tartja, és mint a beszélgetésünk során kiderült, ez a fotózás során is sokszor jó szolgálatot tesz.
„Nemrégiben egy olyan lagziba hívtak, ahol a menyasszony indulásból elmondta, hogy a vőlegény nem szeretné, ha körbe fotóznák. Odamentem a vőlegényhez, és tíz perc alatt mindent megbeszéltünk, mindenbe beleegyezett. A jelenlétem nem zavaró, nem vakuzok a szemekbe, ott vagyok a takarásban. Szeretem az emberi történeteket, arra figyelek.”
Utód
Fotó: Miklós Csongor
Mint kiderül, Csongor nem az a fotós, aki minden hétvégéjét esküvőkön kívánja tölteni. „Egy esküvőn több mint ezer fotó készül, szükségem van arra is, hogy néhány napot az utómunka előtt pihentessem a képeket. Az utómunka elég kemény, de nagyon élvezem. A fotózás során arra törekszem, hogy elkapjam a pillanatot. Egyébként a meglévő fotókból csak az életleneket kell kitörölnöm, mert ha egy fotó megszületett, az nem a véletlenen múlott.”
Kedvenc eseménye a keresztelő, mint mondja, a keresztfia volt az első „kis ember”, akihez közel került fényképezőgéppel. Rájött, hogy a gyerekek közelében jól érzi magát, és ők sem félnek tőle. Tulajdonképpen olyan eseményeken vállal fotózást, ahová nem csak egy fotóst keresnek, hanem őt.
– jegyzi meg.
Pirkó és Lóri
Fotó: Miklós Csongor
De nem csupán csak a családi események fotósa, hanem Csíkmadaras szülöttjeként a falu hűséges krónikása, évről évre dokumentálja a településen történteket. „Madaras a szívem csücske. Imádom a szüreti bálok világát, szeretem a pünkösdi búcsút, amikor végigkísérem a zarándokokat. Kiválasztok rendszerint egy idős embert, akik végigkísérek, amint készülődik, elbúcsúzik a feleségétől, elzarándokol Csíksomlyóra, majd hazatér. Szeretem az idős embereket fotózni. Mindez számomra fontos, ebben meg is találtam a lelki békémet” – fűzi hozzá.
Persze, hogy kislányáról, a két éves Lucáról is rengeteg felvétel készül, néha viszont azon bosszankodik, hogy minél jobb az ember telefonja, annál kevesebb az esély arra, hogy egy-egy pillant megörökítéséhez a fényképezőgépet veszi kézbe.
Menyasszony
Fotó: Miklós Csongor
Jó szociofotós szeretne lenni – mondja –, bár tudatában van annak is, hogy ez hatalmas felelősséggel jár. Úgy érzi, nem ő választotta a fotózást, hanem a fotózás, az emberek választották őt. És nem szeretne csalódást okozni.
Székelyruhás
Fotó: Miklós Csongor
Fotó: Miklós Csongor
Fellépés előtt
Fotó: Miklós Csongor
Életszövetségesek
Fotó: Miklós Csongor
Fotó: Miklós Csongor
Fotó: Miklós Csongor
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!