
Orbán Dalma imád vezetni, és szereti a munkáját
Fotó: Veres Nándor
Van, aki elcsodálkozik rajta, amikor házhoz szállítja a csomagot, de a többség nem nézi csodabogárnak. Miért is nézné – csodálkozik el maga is –, hiszen nőként manapság futárszolgálatnál dolgozni nem egy rendkívüli dolog. Orbán Dalma az egyik romániai futárszolgálat alkalmazottjaként rója az utcákat, s szívesen mesél egy futár mindennapjairól női szemszögből is.
2021. augusztus 23., 18:212021. augusztus 23., 18:21
Megkapott a mosolya és a kedvessége, pedig alig néhány percet tartott, amíg átvettem tőle a számomra érkező csomagot. Sportos, filigrán nő, aki magabiztosan mozog a csomagokkal megrakott autó körül, ismeri annak minden kis szegletét. Orbán Dalma hétköznap futárként dolgozik, hétvégente pedig egy másik hobbijának él, különböző rendezvényeken szintetizátorral követi húgát, aki énekel.
Dalma hajnalonként Homoródszentpálon ébred, hogy kora reggel beérjen a futárszolgálat székelyudvarhelyi központjához. Ilyenkorra már az aznap kiszállítandó csomagok is megérkeznek, futószalagra kerülnek, erről szortírozzák a futárok a címek alapján a saját területükön széthordandó csomagokat.
Ám még mielőtt az autóba kerülnek a csomagok, leolvassák egyenként a vonalkódokat, és meg kell adniuk azt az időintervallumot, amely alatt a csomag a címzetthez ér. Erről pedig magát a címzettet is üzenetben értesítik, a megadott időintervallumot pedig be kell tartaniuk, mert ha ez nem sikerül, az nagy hibának számít. És amikor már minden csomag a címzettek kezében van, akkor sem ér véget a futár munkája, hiszen ezt követően gyűjti be a feladóktól a küldendő csomagokat, és szállítja a mi esetünkben Csíkból Székelyudvarhelyre, ahonnan kora este indulnak tovább a nagyszebeni országos központba.
Hajnalonta Homoródszentpálon ébred, hogy kora reggel beérjen a futárszolgálat székelyudvarhelyi központjához
Fotó: Veres Nándor
Futárnak lenni anyagilag mindenképpen megéri – derül ki Dalma szavaiból –, hiszen, mint mondja, nőként sokkal többet keres csomagkihordóként, mint egy pincérnő vagy elárusítónő.
Nagy álmom volt, hogy megszerezzem a jogosítványt, és amikor ez meglett, azt szerettem volna, hogy egy cégautóval járjak. Imádok vezetni” – magyarázza a csupa mosoly 29 éves nő, aki immár negyedik éve dolgozik csomagkihordóként. Igaz, volt ebben egy kétéves megszakítás is, hiszen édesanya lett, így alig három hónapja tért vissza a gyesről. Most kicsit nehezebb elindulni – jegyzi meg –, kétéves kicsi fiát otthon hagyni, s hazatérés után is sokkal több a tennivaló, ha egy gyermekkel kiegészül a család. „Amikor hazamegyek, ő az első, majd következnek a háztartási teendők, és készülünk a másnapra.
– magyarázza.
Nagyon szereti a munkáját – reagál a kérdésemre határozottan, noha nap mint nap sok és sokféle emberrel találkozik, és nem mindig a legbarátságosabbakkal. „Most, hogy visszajöttem a gyermeknevelésről, sok helyen örömmel fogadtak, megismertek, örültek, hogy újra látnak. Nagyon jó érzés, hogy hosszú idő után visszamegyek egy faluba, egy címre, és ott megörvendenek, hogy a régi futár hozza a csomagot” – magyarázza.
„Csupán két percre hagyom az autót, és azonnal akad valaki, aki máris dudál. Rosszul esik, amikor beszólnak, de hát én sem hagyom magam.”
Nekem az fontos, hogy a kliens legyen elégedett, nem szeretek haragban lenni az emberekkel - mondja Orbán Dalma
Fotó: Veres Nándor
Persze olyanok is akadnak, akik rácsodálkoznak, hogy nőként bevállalta ezt a munkát, de nincs egyedül, öt kolléganője van a megyében, köztük néhány hónapja a saját húga is. Amikor a kiszállítandó csomagok nagyságát, nehézségét firtatom, azonnal le is szögezi,
És ezt többnyire meg is kapja, noha olyan eset is adódott, amikor nem segítettek felcipelni az emeletre a csomagot, mert korábban negatív élményeik voltak egy futárral. Nem bosszankodik, teszi a dolgát.
„Nem mindenkitől várom el azt, hogy lejöjjön. Mi ajtótól ajtóig szállítunk, ennek ellenére vannak, akik lejönnek a csomagért a tömbház elé, van, akit én magam kérek meg, hogy várjon a bejáratnál, főleg ha nagyon sietek, de nem veszünk össze akkor sem, ha azt mondja, hogy a csomagot márpedig fel kell vinni.
Törekszem arra hogy jó legyen, de azért csak megtörténik, hogy nincs megelégedve valaki. Nekünk tulajdonképpen az a kötelességünk, hogy a megadott címre kivigyük a csomagot. Ha felhívom és azt kéri, nincs otthon, de vigyem el egy másik címre, erre én nem vagyok köteles, de nagyon sokszor megteszem, noha nem mindenki értékeli. Ha elviszem a következő címre, akkor viszont ott már nem vagyok köteles a tömbházba felvinni. Én sok mindent megteszek, hogy mindenki elégedett legyen.
– jegyzi meg mosolyogva.
A kihordandó csomagok száma változó: a kevés az ötven, hatvan címet, csomagot jelent, a sok az elérheti a százötvenet is. A közhiedelemmel ellentétben a bevásárlási, rendelési láz nem az iskolakezdéssel kezdődik, hanem a karácsonyi bevásárlási szezont indító fekete péntek néven közismert leárazási akcióval.
Hogy mitől jó egy futár? Fontos a gyorsaság és a kedvesség – reagál, de gyorsan hozzáteszi, talán
Amikor a nehézségekről beszélgetünk, nincs különösebb panasza. Ha kiszámíthatóan végzi a munkáját, ha akkor ér a címre, amikor már azt korábban telefonon közölte, ha az ügyfélnek nem kell hosszasan a kapuban várakoznia, akkor nincs baj.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!