Ajándék, a neved Tímea

Ez egy nagyon ritka, tulajdonképpen kötőszöveti betegség, amelynek jellemzője többek között a hosszú végtagok, lágy izomzat, gótikus szájpadlás, szívelváltozás. Nagyon sok tornával karban lehet tartani, de a betegség élete része lesz” – mesélik a szülők.

Mindezen nehéz pillanatok dacára soha nem viszonyultak úgy ehhez a helyzethez, hogy beteg kislányuk van – hangsúlyozzák mindannyian. Mosolyogva mesélik, öt-hatéves lehetett Timike, amikor Ákosnak feltűnt, hogy túl sokat járnak orvoshoz, s ekkor tette fel a kérdést: csaknem beteg a testvére? Szerencsés gyermek, hiszen nem csak a családja elfogadó és megértő, hanem a környezete is hozzánőtt a feladathoz, hogy elfogadó és megértő legyen. Sokat emlegetik a „csodálatos tanítónénit”, aki nagyon sokat tett azért, hogy az osztályközösségbe problémamentesen beilleszkedjen. „Pozitívan viszonyulnak hozzá most a tanárok is, és azt is látjuk, hogy Timi is jól érzi magát az iskolában” – jegyzi meg Márta.

– eleveníti fel Márta. Az édesapa is elérzékenyül az emlékek hatására. „Soha nem felejtem el – mondja könnyeivel küszködve –, felállt, mondtam neki, gyere apához, s lassan elindult.” A két fürge kisfiú után Timike mellé le kellett lassuljon a család – ismerik el.

Tímea nagyon jó képességű kislány, akiért szülei hálásak a Fennvalónak. Talán szorgalomból kellene egy kicsivel több – jegyzi meg nevetve Márta. Büszkén mesélik, bár mindhárom gyermekük szépen rajzol, úgy tűnik, kislányuk a legtehetségesebb. Tavaly áprilisban már a helybéli kézműves termékek vásárában is bemutatkozott, azóta is, ha csak a tanulás engedi, visszatérő vendége a vásároknak, sokan megkedvelték őt is és festményeit is. „A vásárban sokan rákérdeztek, hogy művészeti iskolában jár-e. Még magántanárhoz sem járt. Örvendek, mert látom, hogy vannak elképzelései, s ha megtetszik neki egy festmény, nem lemásolja, hanem saját személyisége szerint alakítja” – jegyzi meg Gábor.

Nincs még olyan kedvenc témám, ami megfogott volna, amit a magaménak érzek. Még keresem, és biztos, hogy meg fogom találni. Azt nagyon szeretném, ha később is nem csak hobbiként lenne része az életemnek a festés” – ábrándozik Tímea. Testvérei is mellette állnak – fűzi hozzá –, szívesen adnak tanácsot, mondanak véleményt az elkészült vagy elkészülőben lévő munkákról. Ő pedig szeretettel fogadja a jó tanácsokat, és ha a tanulás engedi, szabad idejét ecsettel a kezében tölti a festőállvány előtt. Derűs, optimista kislány, aki köré védőburkot fon szerető családja, a gondoskodó közösség, hogy egy percig se érezze, más, mint a többi gyerek. Mert ő egy ajándék…