
Piros pöttyös és szivárványos pisztrángok kelnek ki a medencékben
Fotó: D. Balázs Ildikó
Bár a brassói Erdészeti Egyetemen tanult ugyan a haltenyésztésről és halnevelésről, minden bizonnyal akkor még maga sem gondolta, hogy néhány év múlva pisztrángokkal fog foglalkozni. Kedves Zsolt udvarán ma hárommedencés tenyészet működik.
2019. szeptember 11., 17:132019. szeptember 11., 17:13
2019. szeptember 11., 17:232019. szeptember 11., 17:23
„A Szedloka-patakában mindig sok volt a hal, jöttek fel az Oltból. Emlékszem, bár nem szabadott, sokat halásztunk, mindenki halat evett. Állandóan ott játszadoztunk a patakban, a hallal ki voltunk békülve, mindig jelen volt valamilyen módon az életemben. Aztán mikor családot alapítottam, azt szerettük volna a feleségemmel, olyan dologba fogjunk, hogy bár egyikünk számára a kapun belül legyen biztosítva a megélhetés. S mivel a ház mellett folyik el a patak, adva volt a lehetőség, így született meg a pisztrángnevelés ötlete” – eleveníti fel a csíkszentdomokosi fiatalember, miközben a vidáman ficánkoló halakat figyeljük.
A csíkszentdomokosi udvaron a pisztrángnevelés nem tavakban, hanem medencékben zajlik egy külföldről behozott technológia alapján. Az udvaron három, deszkából készült medence van, amelynek szerkezete a hordókéhoz hasonlítható, csak nyilván terebélyesebb, és mindegyik medence ponyvával van kibélelve. A víz pedig a kert mellett elhaladó patakból van bevezetve. A két nagyobb, nyolcvan köbméteres medencében növekednek a halak. Az egyik a halivadékoknak ad otthont, a másik a már nagyobbacska halaknak, ebből havonta egy-két alkalommal kiválasztják a nagyobbakat, és ezek kerülnek egy következő, kisebb medencébe, majd innen a vevőhöz.
Hogy mitől lesz ízletes a hal húsa, az függ a táplálásuktól illetve a körülményektől, amelyben nevelik őket. Nagyon rövid idő alatt is fel lehet őket nevelni, ez azonban az ízükön is érződik – jegyzi meg Zsolt. Mint mondja, ők is sokat kísérleteztek, és végül egy, Dániából az országba behozott haleledel mellett döntöttek. „Lehet furcsán hangzik, de a halainkat egy kicsit éheztetjük, rá vannak kényszerülve arra, hogy a patakban élő kisebb állatokat, melyeket a víz napközben besodor, megegyék, hiszen etetés csak reggel van. Külön öröm a nyári estéken, mikor látjuk, hogy ugrándoznak a szúnyogok után, aztán május például a cserebogarak miatt számukra a bőség hónapja”.
Közelebb a halakhoz...
Fotó: D. Balázs Ildikó
Ugyanakkor az is fontos, hogy nem hagyják a medencéket iszaposodni, heti rendszerességgel takarítják. Hogy mekkora jelenleg a halállomány, azt még maguk sem tudják.
Okos, ravasz állat, a kutyák eszén is túljár. Hogy mennyi halat visz el, azt nem tudjuk. Mi a szezont húsvéttól húsvétig számoljuk, akkor vesszük az ivadékot, s akkor látjuk azt is, hogy mennyi maradt meg” – magyarázza a fiatalember.
A két nagyobb, nyolcvan köbméteres medencében növekednek a halak
Fotó: D. Balázs Ildikó
A szezon elején ötven kilogramm ivadékot vásárolnak – ha ez nem mond semmit, akkor képzeljék el, hogy egy kiló ivadék kétszázhúsz darabot jelent. Ennek a fele „halálra van ítélve” – jegyzi meg Zsolt, hiszen nem élik túl a különböző betegségeket és környezeti hatásokat. De nem csak ezek jelentenek veszélyt, veszélyforrások lehetnek a patak melletti háztartások, ahonnan olyan dolog kerülhet be a vízbe, amit ha nem vesznek időben észre, végzetes lehet a halak számára.
„Megtörtént, hogy valaki meszelt, azt is tudtam, hogy fehérre, mert látszott a víz színén. Ez is belekerült a patakba, a mész ráragadt a kopoltyúkra, és pont a legmelegebb időszak volt. Akkor nagy volt a baj.
– magyarázza Zsolt.
Kétfajta hal létezik a domokosi udvaron, a piros pettyes és a szivárványos pisztráng. Azt mondja Zsolt, a piros pettyes pisztráng húsa omlósabb, csontozata keményebb, ezt kitűnően lehet füstölni. A szivárványos pisztráng húsa keményebb, ez a halfajta ellenállóbb a betegségekre. A kétgyermekes családban gyakran kerül hal az asztalra, „kikövetelik a lányok” – mondja nevetve a családfő. „A puliszkalisztbe jó bőven teszek édes pirospaprikát, sót és borsot, ebbe beleforgatom a megtisztított halat. A belsejébe foghagymát rakok, és ezzel a fűszeres puliszkaliszttel megtömöm, majd alufóliába csomagolom, és a szabadban a tűz fölött, rácson húsz percen keresztül forgatom. Mi így szeretjük a legjobban” – avat be.
Ni de szép példány – mutatja Kedves Zsolt
Fotó: D. Balázs Ildikó
Azt mondja, az elmúlt évekből a tavalyi évet könyvelik el sikeresnek. Üröm az örömben, hogy időközben megszűnt a megye egyetlen húsbevizsgáló laboratóriuma, így ő elég gyakran kell e célból más megyébe utazzon, amivel időt is veszít, és jóval költségesebb.
Volt, amikor annyira belekeseredtünk, hogy azt fontolgattuk, feladjuk. Megtörtént, hogy beütött egy betegség, s elvitte az egész éves fiatal generációnkat. Na az nagy csapás volt. De akkor is felálltunk, s tovább mentünk.”
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!