
Vonul a légió a faluban
Fotó: Lokodi Imre
A mikházi V. Római Fesztivál teljesítette vállalását. A rendezvény nem a kereskedelemről, nem a kommersz zenéről, a bóvliról szólt, hanem kultúrtörténeti értékeket mutatott be. A Liget is beszállt a szép időutazásba.
2017. augusztus 14., 16:152017. augusztus 14., 16:15
Aha, most már értem, mitől törött el háromszor vagy négyszer az én ekém, szól a földműves ember a Limesen, és a titok megfejtése megért neki annyit, hogy tarkójára tolja a kalapot. Elképzelhető, a közel kétezer esztendő még akasztott el jó néhány ekét és szántóvetőt a felszíntől alig arasznyira mélyen, de hát a parasztember most kell kiakadjon, hogy látja, miféle talajszínt alá rejtőzött világot taposott ő eddig. Emberünk később megint csak a tarkójára tolja a kalapot, úgy teszi csípőre a kezét, mint egy valóságos várúr.
Jó öt évvel ezelőtt a faluban az a szóbeszéd járta, hogy ásni fognak, felszínre hozzák a római állást. Ki hitte volna, hogy attól errefelé mivé fejlődik a kis hír, amit tovább fejleszteni helyi szinten természetesen a reggeli tejesasszonyok dolga.
Hogy római katonák masíroznak az Alszegen, hogy meg lesznek idézve az istenek, hogy prefektust temetnek, hogy szenátoroktól rabszolgákig mindenki felvonul, ott lesznek a szarmata barbárok, borok és fáklyák, kardcsörgés és halálhörgés, valami szüzek is.
Vesta-szüzek, mondta egy okosabb, mire az asszonyok, akik általában egy más világból való ferences templomban Líziői Szent Terézt ábrázoló festmény alatt rózsafüzért morzsolnak, még inkább tátották a szájukat, ilyesmit nem tanultak a katekizmusból.
Itt bukkan elő a földből a történelem
Fotó: Lokodi Imre
A római határszakasz (limes) Maros megyei vonalán végzett kutatások során felmerül a védelmi vonalhoz tartozó lelőhelyek megőrzésének és bemutatásának a szükségszerűsége. 2012-ben a Maros Megyei Múzeum elindította a Római limes útvonal elnevezésű projektet, melyet a Nemzeti Kulturális Alap (AFCN) és a Maros Megyei Tanács finanszírozott, és támogat ma is. A projekt célja a Maros megye területére eső limes-szakasz új lelőhelyeinek beazonosítása, illetve a már ismert lelőhelyek alaposabb feltérképezése terepbejárás, légi régészeti és geofizikai kutatások.
Sorakozó
Fotó: Lokodi Imre
melyek szomszédságában települések (vicusok) jöttek létre, ahol a katonák hozzátartozói és a szükségleteiket kiszolgáló kereskedők és kézművesek telepedtek le. A táborokat a limes-út kapcsolta össze, lehetővé téve a katonaság ellátását és a csapattestek gyors mozgását. Az itt állomásozott katonák feladata volt az ezzel párhuzamosan haladó határ védelme, amit egy komplex őr- és jelzőtorony rendszer, valamint völgyzáró gátak kiépítésével valósítottak meg.
Volt miből kiindulni hát, és van, ami sodorja az eseményt, neve: Csűrszínház. Erre épült rá a rendezvény. Pánczél Szilamér régész- projektvezető és Soós Zoltán múzeumigazgató gondolták ki a haditervet, s terítették ki a stratégiát, hogy Mikházán gyulafehérvári, zilahi légiók vonuljanak fel, legyen a falunak autentikus római napja is.
Korhű jelmezes katonák
Fotó: Lokodi Imre
Augusztus 12-én kora délelőtt valahol dob pörög, latin vezényszavak fűszerezik fel a hangulatot a lacikonyhák környékén, zümmögnek az élesre töltött kamerák, kezdődik az időutazás. A Csűrszínház udvarán totális nemzetköziség, angol, német, magyar, román nyelven mennek a szövegek, itt vannak a kölni, kolozsvári (Babeş–Bolyai) egyetemek régész hallgatói, gyakorló kutatók, tudományos munkatársak, valamennyien beöltözve antik Róma katonai és polgári pompájába.
Nicoleta Man és Pánczél Szilamér
Fotó: Lokodi Imre
Eközben gyűl, sokasodik a birodalom népe, Nicoleta Man, a megyei múzeum régészeti osztályának vezetője elmondja, a régészeti ásatás országos jelentőséggel bír, s ha a helyszín adott, és napfényt látnak a romok, az ő dolguk nem más, mint feleleveníteni a Castrum hajdani életét.
Pánczél Szilamér megelőlegezi a Ligetnek, nem hagyják fel, legalább két évtizedes kutatási programmal kívánnak itt berendezkedni, évente folytatnák a kutatást és azzal együtt a római fesztivált.
Indul is a menet, elől a légiós katonák (Virtus Antiqua, Kolozsvár; Apulum Reenactment, Gyulafehérvár), őket követik a szenátorok, majd a gladiátorok, jönnek továbbá a szarmata barbárok, polgárok, rabszolgák, végül a szájtátó birodalmi nép. A várban rituális fegyverszentelés, füsttel operál az istenek embere, és szertartás után szabad a terep, akárki megnézheti a Castrum nyomait.
Elnézzük a kis síkságot, itt állomásozott ötszáz római katona, és mintegy ezer fős civil közösség.
Reneszánsz táncok a kolostor udvarán
Fotó: Lokodi Imre
Már majdnem délidő, a bámészkodó nép árnyékba vonul, az arénában előbb páncélokon csillan a fény, majd a gladiátorokat szabadítják egymásra, egy asszony eltakarja szemét, az istenért, itt vér ne folyjon, mert folyt elég. Római légiós katona vív meg egy darabos szarmatával. Sehogy se fér a gyerekek fejébe, hogy egy valamirevaló római katonával hogy eshet meg a kínos legyőzetés. Nem baj, a birodalom visszavág, mondja egy másik. Mit mondjunk, nincs mit.
Folyamatosak a bemutatók
Fotó: Lokodi Imre
És akkor visszatér az élő folklór megint. Mondja egy helybéli, a Castrum környékén erősen döng a hely, valami titkot rejt a mélység. Van, aki pompás római borokról beszél, mert az holtbiztosan pincehelyiség lehet; más visszajáró szellemekről tud, miután halotti urnát tartottak egy parasztházban, és sokáig megült benne a tartalom.
„Rabszolganők” tánca
Fotó: Lokodi Imre
Eközben a rendezvényt folyamatos katonai bemutatók, birodalmi hétköznapokat megidéző műhelytevékenységek színesítik, ugyanekkor nyitja meg kapuit a mikházi katonai tábor és település 2004, 2011–2012. évi ásatásaiból származó római leletanyagot bemutató, Rómaiak Mikházán című kiállítás. A nap folyamán sokan részt vesznek a római tartományok lakosainak mindennapjain: mozaikkészítés, kerámiaművesség, kőmegmunkálás, színház, fodrászat, szabóság, konyha, cukrászda, társasjátékok, borászat, rabszolgavásár.
A ferences kolostor templomában a Bibliotheca claustri című kiállításon, a Teleki Téka jóvoltából a ferencesek egykori könyvtárának képanyaga látható román-magyar nyelvű tárlatvezetéssel. A cinteremben középkori kolostorélet zajlik, az Arany Griff Rend és a Riverenza együttesek reneszánsz táncbemutatót tartanak, majd a Flauto Dolce együttes régizene koncertjével zárul a nap a kolostortemplomban.
Küzdenek a gladiátorok
Fotó: Lokodi Imre
Ha látná valahonnan Kájoni János, a mikházi kolostor hajdani házfőnöke, elégedett lenne. Hát még ha végignézték volna a táncokat a végérvényesen ide költözött, itt pihenő Bornemisza bárók, a Petkiek, a Wesselényiek. Vártuk, hátha csak előjön valahonnan erdélyi mértéktartást és nemesi ízlést késői koroknak megőrző besztercei nemesasszony, Harinai Farkas Katalin.
Vér szerencsére – a látszat ellenére – nem folyt
Fotó: Lokodi Imre
Valamennyiünkben újra és újra felmerül a kérdés: mi lesz a sorsa Erdély egyik építészeti és szakrális gyöngyszemével? Cikkíró a gyermekkorában még hallgatott szép téli estéken páterek kolostori cellájából falura szálló szép gregoriánt...
Hamar, könnyen, olcsón elkészíthetjük a csokis sült zabkását – ha a végén egy kevés mézet is csurgatunk rá, még gazdagabb és édesebb lesz a végeredmény.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
szóljon hozzá!