László Attila, a Csillag születik egykori sztárja továbbra is a zene útján

Attól függetlenül, hogy saját dalokat is írok, a jól ismert és bevált feldolgozások ugyanúgy megszólalnak a mai napig a koncertjeimen. Vannak olyanok, amelyeket ha inkább kihagynék sem tehetem meg, mert kérik, hogy énekeljem. Ez már „rám maradt”.

– Nem nyűg számodra a feldolgozásdalok előadása?

– Egyáltalán nem. Szívesen előadom mások dalait, hiszen azoknak szép mondanivalójuk van, emellett egy-egy dalt mindenki másképpen énekel el, más hangulattal.

– Kicsit utazzunk vissza az időben. Megnyerted a vetélkedőt, egyre ismertebb lettél Magyarországon is, egy Balázs Fecó-kapcsolat is kialakult, aztán lassan elcsendesedtek körülötted a dolgok.

– A döntőben minden versenyzőnek duettet kellett énekelnie egy sztárvendéggel, és én Balázs Fecót (a Korál 2020-ban elhunyt billentyűs-énekese – szerk. megj.) kaptam. 2011 őszén, a hatvanéves, Aréna-beli koncertjén is elénekeltük együtt a műsorban is előadott Hazafelé című dalt. Sajnos már nincs közöttünk, számomra óriási élményt jelentett, és örökké hálás leszek, hogy megismerhettem, vele énekelhettem.

akkor még gimis voltam, érettségiznem is kellett, akkor szó szerint eltűntem a köztudatból, a médiából.

– Mikor és hogyan kezdődött a visszatérésed?

– 2016 óta vagyok erősebben jelen a közösségi médiában, a világhálón, YouTube-on, Facebookon. Ott énekelek feldolgozásokat. Ezzel úgymond visszakerültem a köztudatba. Azóta a hajam is rövidebb lett, hiszen eltelt 10–12 év, és

Az emberekben „benne van”, és jó, hogy kezd visszajönni ismét mindez.

– Nem te vagy az egyetlen, akinek, miután hirtelen a csúcsra került, nem sikerült ottmaradnia. Miután a siker lecsengett, a tanuláson kívül mivel foglalkoztál?

– Hirtelen az ember ismert lesz, „felkapják” a nevét, arcát, és ha ez nincs tovább „tolva” a menedzsment, a média vagy a bulvár által – és így utólag visszatekintve nem baj, hogy nem ez történt –, akkor az emberek felejtenek. Általában ami hamar jön, hamar megy. A hirtelen siker is lecsillapodott, nem voltak fellépések, ám mindig ugyanúgy a zenével foglalkoztam. Annak éltem és folyamatosan próbálkoztam, csak az egy megpróbáltatóbb időszak volt.

– Van valami különös oka annak, hogy éppen 2016-ban tértél vissza?

– A Facebooknak köszönhető, meg a YouTube-nak. Gondoltam, eléneklek egy feldolgozásdalt, levideózom, majd kirakom. Nagyon sokan lájkolták, megosztották,

Kitettem még egyet, aztán még egyet, egyre többen osztották a dalokat és az embereknek beugrott a kép,

jelezték. Egyébként egy mutálási időszak is volt az „eltűnésem” alatt, tehát lehet, ez így pont jól jött ki. Szóval az internetnek köszönhetően találtak rám ismét az emberek, és azóta is jelentkezem feldolgozásokkal a világhálón. Már nem hetente, kezdek az ötletekből is kifogyni, ám már 250 fölött jár a közzétett feldolgozások száma.

– Emellett ismét koncertezel, olykor külföldön is. Ez is az említett közösségimédiás szereplésednek köszönhető?

– 2011-ben, a vetélkedőt követő egy-másfél évben, amint említettem, voltak fellépések, aztán jött a zuhanás. A koncertek száma is 2016-tól gyarapodott, egyre több meghívás érkezett, hála Istennek sokfelé eljutottam a világon, a magyar közösségeknek énekelni Ausztráliába, Amerikába. Ugyanúgy a Nagy-Magyarországon belül, a Kárpát-medencében is sokfelé eljuthattam, most is (április 12-én – szerk. megj.) éppen idehaza vagyok egy turnén.

Onnan járok el koncertkörútra mindenfelé, és nyilván, a hazalátogatás is fontos.

– Kicsit beszéljünk a saját dalaidról, amelyek lemezen is megjelentek. Mikor kezdtél írni?

– 2015–16 körül írtam az első saját dalt, majd úgy jöttek tovább. Minden évben egy-kettő, attól függően, mi ihletett éppen meg. Írtam már Istent dicsőítő dalt, szerelmes dalt, általában az életből merítek ihletet. Aztán 2020-ban beütött a világjárvány, rengeteg időm lett, így Vigyinszki Máté gitáros kollégámmal megírtuk az Indulnom kell című, tíz saját dalt tartalmazó lemezt, amely 2021-ben jelent meg. A zenét többnyire Máté, a szövegeket kizárólag én jegyzem. Sajnos, azóta nem született új dal, ám idén legalább egyet szeretnék.

– Hol, kitől tanultál zenélni?

– Édesanyám mondta, hogy hamarabb tanultam meg énekelni, mint beszélni. Bár a családban nem volt hivatásos zenész, édesanyám nagyon sok népdalt tanított, sokat énekeltem az óvodában, majd az iskolában. Aztán a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjában kezdtem szintetizátoron tanulni, majd Fórika Balázs kántortól orgonálni és zongorázni.

Ezek voltak az alapok, a többit autodidakta módon tanultam. A műsorban nyilván volt felkészítő tanár, de az csupán átmeneti jellegű volt.

– Hogyan tovább? Várhatóak újabb saját dalok, lemezek?

– Az az igazi, ha az embernek saját dalai vannak, hiszen az igazán ő maga. Az, hogy 2021 óta nem született új dal, annak tudható be, hogy a világjárvány lecsengése után ismét beindult az élet a fellépések terén. Az azt megelőző másfél évi holtszezon, kényszerpihenő után kicsit átestünk a ló túloldalára, kicsit futószalagszerűen történtek az események, sok lett hirtelen a fellépés. Optimalizálni kell a dolgot, ellenkező esetben az ember könnyen a kiégés felé tud sodródni. Valószínű, ezért is nem született új dal,

A cél azonban az, hogy ha majd 10–15 év múlva ismét találkozunk, erről tudjak beszélni, hogy a zenével foglalkozom, fellépésekre járok, sok emberrel találkozom, a dalaimat ismerik. Mindenképpen a zene útja az enyém.