Önismereti lánytábor Cserefalván

Második alkalommal rendezett lánytábort az elmúlt héten a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fóruma (RKNÖF).

Gligor Róbert László

2011. július 26., 17:542011. július 26., 17:54

2011. július 26., 18:052011. július 26., 18:05

A tábor célja a kapcsolatteremtés és –építés a különböző nemzetiségek és felekezetekhez tartozó fiatalok között, egymás kultúrájának, hangyományainak, hitének mélyebb megismerése Isten szeretetének fényében. Előbbre jutni az önismeretben, egymás elfogadásában, mélyülni a hitben, továbbá új ismereteket szerezni, szórakozni és pihenni.

Az Alsó-Nyárád menti táborban 22 lány vett részt Szatmár, Kolozs, Brassó és Maros megyéből, három felekezethez tartozó, 18-25 év közötti diákok, egyetemisták, de volt közöttük néhány tanítónő, tanárnő is. Társadalmi helyzetük is nagyon különböző volt: a jól szituált egykék és a hátrányos helyzetű családból származó lányok egymásban barátra, testvérre találhattak az elmúlt hét folyamán – tudtuk meg Soósné Szebeni Noémi cserefalvi református lelkipásztortól, a RKNÖF elnökétől.

A tábor tematikája a Szeretném ha szeretnének címszóval az önértékelés köré épült, s ötvözte a hitmélyítést és a pszichológiai munkát.

A reggeli áhítatot, imaközösséget olyan témák megbeszélése követte, mint az önismeret-önkép, az egyén helye a családban, gyülekezetben, társadalomban, az egyéni szerepek fontossági sorrendje, az egyén határai, elfogadás, kirekesztés, agresszió, pozitív gondolkodás. Az együttlétet játékok, filmnézés, kirándulás, barkácsdélutánok tették változatosabbá.

Az öt napos tábor hasznosságáról nem a szervezők, hanem a résztvevők gondolatai beszélnek: „Közelebb vitt önmagunkhoz, embertársainkoz és Istenhez. Felismerhettük, hogy az ösztönös, automatikus megnyilvánulásaink akár veszélyesek is lehetnek” – fogalmazta meg egyik fiatal. „Jó volt már most tudatosítani szerepeink fontossági sorrendjét: Nem szabad elfelejtenünk, hogy elsősorban nők, majd feleségek és anyák vagyunk. Ennek a sorrendnek a felcserélése kapcsolataink sérüléséhez vezethet” – véli egy másik lány. „Isten kegyelmének köszönhetően nemcsak közösséggé váltunk, hanem mély barátságok is szövődtek, melyben a felszabadult nevetés mellett helye volt az őszinte sírásnak is” – vallja be az egyik résztvevő.