Mi az, amit NEM sikerült megvalósítani?

Senki sem tökéletes. Naná, hogy egy polgármester sem az! Az idei esztendő folyamán, hacsak nem lakossági panasz orvoslása végett szólaltattuk meg a településvezetőket, próbáltuk a dolgok jobbik oldalára helyezni a hangsúlyt. Merjük remélni, hogy ez többnyire sikerült is. Mivel azonban törvényszerű, hogy nem jöhet ki jól mindig minden lépés (különösen egy ilyen válságos esztendőben), tudtuk, hogy az év végi mérleg elkészítésénél hiányosságokról is lehetne beszélni. Ennek jegyében a legfájóbb dologról érdeklődtünk.

El nem készült iskola

A „szülőföld visszaszerzéséért”, az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként idén egyetlen Hargita megyei településvezető részesült Ezüstfenyő-díjban, Katona Mihály korondi polgármester. „Leginkább az fáj, hogy nem sikerült idén befejezni iskolánkat. A munkálatok finanszírozását kormánypénzekből kezdtük meg, sajnos úgy tűnik, ez a program kihalófélben van, és ez sok konfliktust szült az önkormányzat, a polgármester és az építők között. Szerettük volna, hogy az iskola minél hamarabb megkapja desztinációját, hogy a gyerekek is tudjanak normális körülmények között tanulni. Sikerült ugyan közösen két osztálytermet elkészítenünk, ezek költségeit idén ki tudjuk fizetni, viszont van egy nagyobb összeg az eddig elvégzett munkára, amit a kivitelező nem kapott meg, és ez egy kicsit fáj. Azt ígértük, hogy még idén megpróbáljuk a szükséges pénzt előteremteni, sajnos nem sikerült. Marad, hogy 2011-ben próbáljunk törleszteni, ugyanakkor pénzügyi forrásokat előteremteni a további munkálatok költségeire” – vallja Katona Mihály polgármester.

Taccsra tett pályázat

Bokor Botond, Fenyéd polgármestere: „Nem nevezhető teljes balsikernek, mert azért van még rá esély, de legnagyobb fájdalmunk, hogy várólistára tették azt a mintegy kétmillió eurós pályázatunkat, melyet a vidékfejlesztési és környezetvédelmi minisztériumhoz tettünk le a község vízhálózatának bővítésére és utcáink modernizálására (aszfaltozás, fedett árkok kialakítása stb.). A megyében hat község részesült pozitív elbírálásban, a miénket nem elvágták, hanem pénzhiány miatt várólistára tették. A munkálatok persze így sem, úgy sem indulhattak volna be (ez egy hosszas procedúra, a hat nyertes községben is csak jövőre várható valami), a legtöbb, ami idén megvalósulhatott volna, hogy zöld utat kap pályázatunk, ami, ugye, nem történt meg. Ha esetleg tavasszal kapunk egy olyan hírt, hogy a miénk is rendben van, akkor is csak valamikor az év közepén, leginkább ősszel kezdődhet a munka. Persze én ebbe nem nyugodtam bele, mert volt egy kiírás a környezetvédelmi alapnál is (ahol valamivel több pénz van), ahova szintén letettem ugyanezt a projektet, annyi a különbséggel, hogy itt csak a szennyvízhálózat fejlesztésére van alap, az úthálózat modernizálására nincs. Várhatóan a két pályázat közül valamelyik biztosan be fog jönni, én azonban örvendtem volna, ha már ebben az évben előre tudunk lépni, hisz minél hamarabb, annál jobb” – mondja a fenyédi elöljáró.

Komoly gyógyszertár nélkül

Mihályi Ferenc, Bögöz polgármestere: „Szerettem volna, hogy a községben legyen egy működő, komoly gyógyszertár, ami sajnos többszöri egyeztetések után sem jöhetett létre. Az egyik gond, hogy a rendelkezésre álló helyiség felülete kicsi egy patikának, jogi személyként csak gyógyszerelosztó pontként működtethető. S ez a hely egy tömbház alatt van, így lehetőség sincs kibővítésére. Az épület megvan, továbbra is egy komoly jelentkezőre várunk. Lett volna valaki, de csak rövid munkaprogrammal tudta volna működtetni, és ez nem felelt meg. Nyolc falu tartozik a községhez, nekünk az volt a fő szempont, hogy a gyógyszertár akkor legyen nyitva, amikor a doktornő rendel. Ha valaki hét kilométer távolságból, Dobóból bejön orvosi vizitre, ne kelljen délután külön bejönnie, hogy kiválthassa gyógyszereit. Bérleti díjként szimbolikus összeget kérünk, ennek fejében azt várjuk el, hogy az emberek legyenek kellőképpen kiszolgálva. Reméljük, jövőre több sikerrel járunk” – tudjuk meg a bögözi településvezetőtől.

Kevés a 130 méter út

Burus Mária Ella, Szentegyháza polgármestere: „A legnagyobb NEM a 130 méteres, koptatóréteg nélküli utat érinti (a templomtól felfele). Sajnos a 7-es kormányrendelet keretében nem kaptunk elegendő pénzt, így az árvízkárok fedezésére kiutalt összegből sikerült valamit tennünk, de azért ennél valamivel többet szerettem volna. Összességében ez egy négy kilométeres útszakaszt érintő munkálat, amiből fél kilométer már elkészült. Azt sejtettük, hogy idén nem sikerült befejezni, de reméltem, hogy legalább két kilométert tudunk haladni. Legnagyobb fájdalmunk ez az út, amiből csak picikét tudtunk enyhíteni, alig 130 métert. Többet szerettünk volna, de csak ennyi lett belőle” – árulja el a megye egyetlen polgármester asszonya.

Nem sikerült tornyot rakni

Tamás Ernő, Székelyvarság polgármestere: „Annak ellenére, hogy 2010 nagyon nehéz pénzügyi év volt, beruházásainkat általában elfogatható szinten tudtuk tartani, de sajnos sikertelen kivitelezésről is számot kell adnunk. Régi álmom, hogy a múlt század elején épült római katolikus templomunk tornya visszanyerje eredeti alakját, úgy gondoltam, eljött az idő, hogy ez megtörténjen. Sajnos a vállalkozó hirtelen halála miatt nem sikerült teljes egészében kivitelezni a felújítást, így a további munkálatokat jövőre kellett halasztanunk” – mondta a varsági polgármester.