Mezőcsáváson élt a világ első jegyzőnője

Amazonos viselkedése, férfias allűrjei, határozott fellépése s bizonyára a férfidivathoz tartozó magas kalap is megtette hatását – Újfalvi Krisztinát, azazhogy Máté Jánosnét, a 250 éve született későbbi költőnőt ezelőtt 198 évvel megválasztották a falu jegyzőjének Mezőcsáváson. Ezzel ő lett az első magyar jegyzőnő a földkerekségen.

Negyed évezrede jött a világra

Pontosan 250 évvel ezelőtt (1761-ben) a Küküllő menti Szőkefalván látta meg a napvilágot Újfalvi Sámuel küküllői főbíró és Sombori Bora leánya, Krisztina. A mindössze hétévesen árvaságra jutott leányzó – apja 1768-ban elhunyt – magára hagyatva nőtt fel, s ez a magárahagyatottság bizonnyal hozzájárult a későbbi jellemfejlődéséhez. Öntörvényű, határozott, hagyományokat sutba vágó, s mégis a szép iránt elkötelezett, a költészetnek áldozó teremtés lesz belőle. Emellett a lány feltűnően szép is. Kővári László történész – aki egy évvel Krisztina halála után született – fontosnak tartja megjegyezni: „Mint általam is ismert mellképe mutatja, egyik vala kora szépségeinek; nyulánk termet, finom arczbőr, eleven ajak, tüzes szem egészíték ki eleven lelket mutató arczkifejezését.” A mellkép aztán eltűnt a történelem viharaiban, maradt viszont a Kővári jellemzése.

A Csávás felé vezető út

Történt pedig, hogy Krisztina körül sok férfi legyeskedett, ő azonban Haller László grófba „esett bele”. És viszont. Ám a gróf hitszegő módon megnősült. Ez annyira kiborította az amazontermészetű leányzót, hogy elhatározta – csakazértis olyan férfihoz megy feleségül, aki nem szép, de eszes. Kérő lett volna tucatjával. Ám ő, fogadalmához híven – legyünk udvariasak – egy nem kellemes megjelenésűt választott, a havadi Máté Jánost, birtokkal rendelkező, tudományosan képzett férfit. Mondták, a 19 éves arának volt egy kikötése, miszerint férje neki teljes szabadságot biztosít, szerelmére nem tart igényt. És így lett. Máté mezőcsávási birtokára költöztek, itt élt a fiatalasszony – bizonyára bosszantó unalomban. Már korábban is voltak irodalmi próbálkozásai, itt aztán teljesen a verselésnek szentelte idejét. Így lett egyike az első magyar költőnőknek is.

Nyughatatlan természete, a „nagyvilági élet” utáni vágy hajtotta. Rövidesen Marosvásárhelyre költözött, majd onnan Kolozsvárra, ahol az idő tájt pezsgett az irodalmi élet. Jó harminc év elteltével azonban Máté János megbetegedett. Amikor ezt Krisztina hírül vette, sietett haza Csávásra ápolni a férjet. És tette ezt két éven keresztül olyan kitartó hűséggel, odaadással, hogy még azok is tisztelni kezdték, akik korábban görbe szemmel néztek rá. Így esett, hogy – üresedés lévén – megválasztották a falu jegyzőjének. Azazhogy jegyzőnőjének. És így lett ő a világtörténelem első jegyzőnője. Ebben bizonyára amellett, hogy férfias, határozott jelleme lenyűgözte a környék lakóit, szerepet játszhatott az is, hogy a csávásiak megbizonyosodtak róla – bármennyire is amazontermészetű volt fiatal korában, bármit is mondtak róla, viszonyairól, ő mindenek ellenére kitartott a beteg férj mellett, önfeláldozóan ápolta betegségében.

Időközben Klára nevű leányát férjhez adta a sepsiszentiványi Kispál László, királyi táblai ülnökhöz.

Krisztina után kutatva

Máté János 1815 márciusában meghalt. Az akkor 54 éves asszony megírta a férj gyászjelentését, az akkori kor szokásának megfelelően, benne elpanaszolta szerencsétlen házasságuk történetét is. Aztán 1818. január 29-én meghalt Krisztina is. Előtte még megírta a saját maga gyászjelentését is. Férje mellé temették, a csávási templom közelébe. A temetés sem zajlott csendesen. Hű szolgája, talán féjdalmában, eszét vesztette s felugrott a zárt koporsóra meglovagolva azt.

Pár éve kutakodni kezdtem Csáváson az első magyar jegyzőnő után. Sem a községházán, sem a református parókián nem volt adat róla. És akkor találkoztam a helyi nyugalmazott iskolaigazgatóval, Nagy Alpárral. Szerencsémre.

Ma már nem tudni, hol volt a faluban a Máté-ház, a kúria, sem azt, hogy az ápolás alatt hol lakott Krisztina – mert azt viszont igen, hogy nem a férj házában. Ám az igazgató úr tudott valamit. Tanulmányozta az úrbéri összeírásokat, s azokból kiderül – Máté János a falu második leggazdagabb embere volt, 15 zsellérrel és 12 jobbággyal szerepel az 1785-ös lajstromban. És akkor elindultunk a sírt megkeresni. Sikerült.

A domb peremén, húszméternyire a haranglábtól bukkantunk rá egy düledező, mohával belepett homokkőből faragott sírkőre, melynek alsó, alig olvasható részén még nehezen ki lehet betűzni a Máté nevet s az 1815-ös évszámot. Sikerült hát azonosítani a sírt, melyben Máté János nyugszik, s mellette Újfalvi Krisztina is.

Akkor alig lehetett rátalálni a sírkőre a bokrok, gyomok között. Ezen a héten, szerdán ismét ott jártam. A bokrok, a gaz eltűnt a sírkő mellől. A felirat kopott még egy jottányít, de nehezen kibetűzhető. A csávásiak gondoskodtak arról, hogy ha már új kő nem is lett, de a régi legalább fellelhetően álljon a temetődomb peremén.

Ennyit megérdemel a világ első magyar jegyzőnője, aki egyben – Kazinczy kortársaként – az első költőnőink közé is tartozott.