Ismét találkoztak a Sükösd leszármazottak

Tekintse meg képgaláriánkat!

A család első találkozóját tavaly október elején tartották ugyancsak Nyárádszentlászlón, ugyanis Illyés Tamás panziótulajdonos nagyanyja márkodi Sükösd lányként jött férjez a Bekecsaljáról ebbe a faluba, s bár a kollektivizáláskor mindent elveszített a család és a fiatalabbak el is távoztak, Tamás és neje, az ugyancsak tájainkról származó Emese Budapestről tértek vissza, hogy „Berta mama” birtokát visszaszerezve megépítsék a Nyárádmente egyik legszebb turisztikai szálláshelyét.

A hétvégi, második találkozóra a tavalyinál kevesebben, de így is szép számban érkeztek nem csak Márkodból, hanem Marosvásárhelyről, Szászrégenből, Nyárádszeredából és további távoli és közelebbi településekről. A zimankós őszi hangulatot csakhamar feloldotta a házigazda által felkínált pálinka, s amint az óra delet ütött, a legkisebb gyermekek gyülekezőre kongatták a tavaly felállított kis harangláb csengettyűjét.

Az ősökre emlékeztek

Szász Béla nyugalmazott lelkipásztor Pál apostolnak a zsidókhoz intézett leveléből idézett: „Kitartással fussuk meg az előttünk álló küzdőtért, nézvén a hitnek fejedelmét”. Márkod egykori lelkésze örömmel idézte fel szolgálati éveit és a település lakóinak emlékét, majd részletes beszámolót tartott a Sükösd családról az elérhető történelmi dokumentumok alapján. A család első említése 1486-ban történik, amikor Sikesd Miklósról és Jánosról beszélnek az okiratok. A nemesi család egyik legjelesebb tagja a nagyteremi Sükösd György unitárius főúr volt a 17. században. A Sükösd család egyes források szerint 1711 körül származott be a szomszédos Májából Márkodba (más források 1792-t emlegetnek), és csakhamar megtalálta a helyét a település életében: a 19. század első felében már tevékenyen támogatják a papilak és a templomi orgona építését, társadalmi pozíciójukat pedig az is mutatja, hogy a szószékkel szembeni első padban volt ülőhelyük.

Helytállásra buzdítottak

A tavalyi találkozóról Suba Ferenc készített összefoglaló kiadványt, aki a családi fényképek készítése és az egybegyűlt rokonok köszöntése után bemutatta a kibővített családfát, amelyet aztán szorgalmasan és kíváncsian böngésztek főleg a fiatalok. Suba Gyöngyi Kós Károly írásából tolmácsolta a helytállás hitvallását: „De lesznek, akik utánok jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős, ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. És szerezni fognak, építeni fognak és gyermekeik lesznek és unokáik. És boldogak lesznek...” Német János szovátai tanár Bekecs alatt Nyárád tere című versét megzenésítve Váradi Imre hangoztatta a biztatást: „Mély gyökeret eressz, magas tornyot építs,/ magadnak, fiadnak örök szállást készíts.”

Délután megérkeztek a „szeredai cigányok” is, akik csakhamar vidám hangulatot teremtettek: nemcsak nótaszóra kerekedett a társaság, hanem még az ősz hajú utódok is táncra perdültek.