Vigadtak és emlékeztek Csobotfalván

„A nap felkel s leszentül, menjetek haza és azt csájjátok, amit eddig is” – válaszolta Domokos Pál Péter a moldvai csángó magyaroknak, amikor 1990-ben Budapesten meglátogatták és tanácsért fordultak hozzá a hogyan továbbról. Mindezt Antal Imre, a Csobotfalvi Hagyományőrző Csoport vezetője mesélte el péntek délután, amikor is  a II. Csobotfalvi Vigadalom keretében a csobotfalvi kultúrotthonban Domokos Pál Péter születésének 110. évfordulója tiszteletére emlékműsort tartottak. „A második vigadalomnak egy ünnepélyesebb töltete is van. Nagyon fontos Péter bácsi üzenete manapság: az ember a viselt dolgait, amit örökölt az ősöktől, úgy viseletben, mint szokásban, azt megőrizze. Mint például a szénacsinálást is, aminek most van az ideje” – osztotta meg velünk Antal Imre.

Az idei vigadalmon a házigazda Csobotfalvi Hagyományőrző Csoport a jászberényi és kisújszállási néptánccsoportokat, a csíkcsomortáni Magyarok Nagyasszonya barantacsapatot, a turai Zagyva Bandát, valamint a moldvai külsőrekecsényi tánccsoportot látta vendégül. „Őket most különösen azért hívtuk ide el, hogy a moldvai magyarokért az életét feláldozó Domokos Pál Péter előtt tisztelegjünk, aki 110 éve született, és a mi egyházközségünkben, régiesen szólva Csíkvárdotfalván, azaz Csíksomlyón született. Gergely Istvánt, Tisztit is meghívtuk, mert ő Domokos Pál Péterrel nemhogy jóban volt, hanem őt kérte meg, hogy folytassa munkáját, és sok mindent terveztek együtt. Elhívtuk Kobzos Kiss Tamást is, valamint a kilencven éves Ambrus Karcsi bácsit is, aki a szobornál és az emlékműsoron énekelt és verset mondott, ő is ismerte személyesen Domokos Pál Pétert, és  biztosan vannak itt egy páran még olyanok, akikre nem is számítottunk, és akik szerették Péter bácsit.”

Az emlékműsor után a csoportok mutatták be táncaikat, énekeiket, majd reggelig tartó táncház következett. Szombaton és vasárnap pedig mindannyian a gyimesfelsőloki Csángó Hétvégén vesznek részt.

„Mi elég szerényen, elég természetesen szerveztük meg ezt a vigadalmat: többnyire szabad programok voltak, de tartottunk kézműves foglalkozást is, meg rendet is forgattunk közösen. Az a lényeg, hogy nagyon lelkesek a csapatok, nagyon jól összebarátkoztak egymással. Ennél többet nem is akarunk mi, nem akarunk hatalmas fesztivállá kinőni, csak egyszerűen a kapcsolatokat szeretnénk megőrizni egy ilyen szép szokás által” – fogalmazott Antal.