Van-e jövőnk, megmaradásunk?

Életünk is olyan, mint egy hajó – mutatott rá az igehirdető. Induló hajónkat fontosnak vélt árukkal töltjük fel, és evezünk életünk céljai felé. Isten olykor áthúzza, felülírja céljainkat; fontosnak vélt evilági kacatjainktól kell megszabadulnunk, hogy nyilvánvalóvá váljanak az igazi értékek. Isten számára legnagyobb érték mi magunk vagyunk, számunkra pedig az élet. Tekintsünk hát megismételhetetlen, pótolhatatlan kincsként egymásra. Minden élethajón ott van egy Pál, hogy Isten igéje, akarata célba érjen – nyomatékosította Györgyi Zsolt. Sok minden elvész, a tenger fenekére száll, de Isten vigyáz teremtményére, a küldetést teljesítőkre.

Ismerjük fel az Ő akaratát!

Gyújtsunk tüzet, vigyázzunk rá, és gyűjtsük össze megszáradt lelkűeket, tudjuk egymásból előcsalogatni a fényt, és melegedni egymás emberségében. A kígyó képében megjelenő gonosznak a mérge nem árthat addig, amíg Isten népeként, életünkkel, szavainkkal, tetteinkkel és egymáshoz való viszonyainkban az Ő akaratát teljesítjük – ez jövőnk, megmaradásunk biztosítéka. Jézus Krisztus az egyetlen, megmenekülést szolgáló sziget. A megtartó erő, a józan ész Istennél van. Megtartásért, felismerésekért szólt a közös és személyes imádság az istentiszteleten. Gyülekezeti hagyomány, hogy gyermekek, fiatalok, idősebbek is készülnek: versek, hangszerszóló is elhangzott, végül pedig a közösség kántora, Vetési Nándor színművész énekelt útravalót.