Válasz, ami nem nektek szól. Egyetértünk. Gáz van, középszerűség van, elvtelen és semmibe sem vezető szurkapiszkák vannak. Egyetértünk: a világ halad, a székely lemarad. Udvarhelyen. Is. Nem.

Szerintem, sem a kompromisszum/kiegyezés (), sem a tudásimport nem tesz pontot az áldatlan állapotokra, bár rövid távon mindkét csomag közelebb visz a közös célhoz.

korábban írtuk

Valóság nevű nagybátyánk – Válasz Geréb Lászlónak

A politika olyan fontos dolog, hogy nem is szabadna a politikusokra bízni – mondta egykoron egyik tanárom. Számomra sosem derült ki, hogy idézte valahonnan, vagy saját maga gondolata volt, de akár összegzése lehetett volna a néhány napja megjelent tárcád gondolatmenetének.

A legnagyobb problémának a fennálló problémákkal kapcsolatos pozíciónkat tartom.
A megfogalmazások szerint – „ők” meg „mi” – vannak. EZ a baj.

„Ők” a politikusok, azért olyanok amilyenek – és ez nem azt jelenti, hogy jók vagy rosszak –, mert „mi” a nem politikusok, olyan hatást gyakorlunk rájuk amilyent. Semmilyen érdemleges hatást.

korábban írtuk

Sötét felhők Székelyudvarhely fölött

Megtörtént az, amire a négy évvel ezelőtti koalíciós győzelemkor senki sem gondolt: Székelyudvarhely városvezetői ijesztő módon estek egymás nyakának a költségvetési vitában. Ezzel sikerült az önkormányzati döntéshozatal intézményét régen látott mélységekbe süllyeszteni.

Sütögetjük a saját pecsenyénket, néha odamorgunk Facebookon vagy egy kávé mellett, de nem végzünk érdemi és folyamatos munkát ezen a téren. Nem vesszük ki a részünket olyan mértékben, mint amilyen mértékben bizonyos dolgokat helytelennek ítélünk, illetve mint amilyen mértékben megkívánná azt a saját, közös jövőnk.

„Ők”, a legjobb tudásuk szerint végzik a dolgukat: törekednek a pozíciójuk megerősítésére és törekednek olyan eredmények elérésére, amelyet fontosnak tartanak és mindezt olyan módon teszik, amit helyesnek tartanak.

Legyen a „mi” az értelmiség, a szakember, a véleménnyel rendelkező idős stb., és legyünk őszinték: magukra hagytuk őket. Nem segítjük, de bíráljuk őket. Vagy: amennyi bírálatot kapnak, annyi segítséget/támogatást is? Nem hatunk a politikára, nem hatunk a politikusokra.

Nem az „én” politikusomra kellene hass és én nem a „tiedre” kellene hassak! Te a tiedre, én az enyémre. Mindenki a saját udvaron rakjon rendet.

Lenézően felhorkantok, ha a „tied” valami butaságot csinál és kajánul vigyorgok, ha az „enyém” odaszúr a tiednek és fordítva. Az elmúlt 30 évben, sem te, sem én nem fogtuk meg a mieink kezét, amikor parasztok, aljasok voltak, amikor túllőttek a célon.

De nem emeltük nyilvánosan a vállunkra akkor sem, amikor éveken keresztül addig nyüstöltek valamit, aminek egy igazán elismerésre méltó eredménye lett.

Amennyiben helytelennek ítéljük a jelenlegi politizálási stílust, a megkövesedni látszó standardot, hát én azt mondom, hogy mindannyian bűntársak vagyunk benne. Amíg ezt önmagunknak nem valljuk be, addig csak beszélhetünk valami magasztosabbról, helyesebbről, korrektebbről.

NEM azt akarom mondani, hogy „nekik” nincs felelősségük.

A politikus megszerezi a hatalmat és gyakorolja. Ha ebből te meg én annyit veszünk észre, hogy odaszúrt, akadályozta/lejáratta a másikat akkor ezzel fog kiszolgálni, mert erre vevő a „vásárlója”.

Igen, tudom: ez egy annyira megcsúszott világ, hogy már azért is keményen meg kell dolgozni, hogy meghallgassák a véleményedet, nem beszélve a tekintetbe vevéséről, nem beszélve a bemutatott stop táblád figyelembe vevéséről.

Nekem könnyebb azt mondani, hogy nem az én dolgom kicsit magasabb színvonalat beleimádkozni a szájukba.
Neki meg könnyebb megfelelni annak a kategóriának akik nagy kanállal zabálják a bulvárt.

Ha engem zavar a szitu, akkor márpedig nekem kell megtennem a megfelelő lépéseket, mert neki mindig az a legkényelmesebb, hogy ő legyen a saját gazdasági, szellemi holdudvara, a saját inspirációja, utánpótlása.

Fordított esetben, te is így működnél. Nem?

Farkas Levente