Olvasói levél
2020. február 27., 18:042020. február 27., 18:04
2020. július 08., 12:192020. július 08., 12:19
A politika olyan fontos dolog, hogy nem is szabadna a politikusokra bízni – mondta egykoron egyik tanárom. Számomra sosem derült ki, hogy idézte valahonnan, vagy saját maga gondolata volt, de akár összegzése lehetett volna a néhány napja megjelent tárcád gondolatmenetének.
S mielőtt jobban belemelegednék, bedobok gyorsan némely közhelyet – én nem tudok focis hasonlatokat, amelyek a szép új világ doktrínaszerű fogalmi alapjai –, de a népet nem lehet leváltani, ezért
Megtörtént az, amire a négy évvel ezelőtti koalíciós győzelemkor senki sem gondolt: Székelyudvarhely városvezetői ijesztő módon estek egymás nyakának a költségvetési vitában. Ezzel sikerült az önkormányzati döntéshozatal intézményét régen látott mélységekbe süllyeszteni.
S az istenadta nép választói akaratába belenyugodva a választottak együtt dolgozzanak azért, hogy a városlakónak jobb legyen az élete. Nem, ez nem sci-fi, ez lenne a természetes. Az általad leírt jelenség – miszerint egymás tekintélyének folyamatos nyirbálása zajlik – nem is létezhetne, a nem megtűrt kategóriába kellene sorolni azonnal az effajta viselkedést. A polarizáció ilyetén mértéke alkalmatlanná teszi az illető személy(eke)t a közéleti munkára, hiszen képtelenek empátiára, nincs összekovácsoló erejük, nem tudnak integrálni, nem pozitív az életszemléletük, nem tudnak felülemelkedni görcsös rögeszméiken.
Engedelmeddel ezzel folytatnám a gondolatmenetedet, hogy tudniillik milyen városunk erkölcsi, szellemi közállapota, van-e aki gyakorolja a kontrollt, mennyire határozza meg a város fejlődőképességét a mostani állapota.
A vállalkozói jólétről szoktunk beszélni Udvarhely kapcsán – a környékbéli városokhoz viszonyítva –, azonban a fejlődés megtorpant, innovációnak nyoma nincs, a maradék időnket és kezeinket árusítjuk ki. Márpedig ez közép-, de hosszú távon mindenképp a közösség, a város és természetes vonzáskörzete sülyedéséhez vezet – s már most is csak az árnyéka vagyunk az egykoron méltán híres iskolavárosnak.
Égetően szüksége van a városnak hadrendbe fogható kompetens szakemberekre, akik kellő mankó lehetnek az adminisztráció számára, s akik a társadalmi kontrollt is gyakorolni tudják, hiszen abban, amit tudnak, magabiztosak.
A fentiek hiányában még jobban elpárolog a munkaerő, s végül nem marad kiárusítható időnk és dolgos kezünk. S akkor szinte mindegy is lesz, ki a polgármester, van-e őt támogató önkormányzati testület, azt a pár gödröt valahogyan toldozgathatjuk.
Komoróczy Zsolt
Kozán István
A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.
Kozán István
Teljes zavart okozott bennünk Borboly Csaba leköszönő tanácselnök leépítésekkel kapcsolatos kérdéseinkre adott válasza. Nem tudtuk eldönteni, hogy az általa felpumpált intézményről, vagy általában a romániai közintézményekről mondja-e el a véleményét.
Kocsis Károly
A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Szüszer Róbert
Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?
Kozán István
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
Kozán István
Jottányit sem csorbult volna Csíkszereda jelenlegi városvezetésének érdeme attól, ha Korodi Attila polgármester megemlíti elődjének, Ráduly Róbert Kálmánnak a nevét a hídavatón.
Kozán István
Csak idő kérdése, hogy mikor következik be egy katasztrofális közlekedési baleset a „tarzani” gyorshajtók miatt. Lengyel rendszámú autókkal közlekedőkről van szó, akik lakott területen évek óta olyan tempóban róják a kilométereket, aminek sosem jó a vége.
szóljon hozzá!