Geréb László
2020. február 24., 13:382020. február 24., 13:38
2020. február 24., 16:062020. február 24., 16:06
A múlt héten megtörtént az, amire a négy évvel ezelőtti koalíciós győzelemkor senki sem gondolt: Székelyudvarhely városvezetői ijesztő módon estek egymás nyakának a költségvetési vitában. Ezzel sikerült az önkormányzati döntéshozatal intézményét régen látott mélységekbe süllyeszteni a bevásárlókocsitól a személyes fenyegetésekig.
Elképzelhető, hogy a szóban forgó tanácsülés minden egyes résztvevője jó szándékkal ült az asztal körül, hogy senki nem akart rosszat a városnak. Mindezek ellenére csak a háború jött át, építkezésnek semmi nyoma. Így
Persze, ezért egyenként senki sem kiáltható ki bűnbaknak. Mert miközben mindenki a másikat szidja, valójában együtt, közösen hibásak. Az is jól látható, hogy sokan messiásnak láttatják magukat Székelyudvarhely politikai életében, miközben egyértelműnek tűnik, hogy legfeljebb a saját befolyásukat építik és óvják.
A mostani politikai állapot – a megmerevedett vonalakkal – semmi jót nem jelent a város számára.
A legnagyobb vesztes mégis az egyszerű városlakó. A politikai csatározásban épp magát, a nemes célt nullázzák le, vagyis a várost, Székelyudvarhelyt. De a kampány hevében ez már senkit nem érdekel. S még mindig nem ez a legrosszabb hír.
A választások előtt pár hónappal a részvevők esélyeit latolgatva az körvonalazódik, hogy ez az állapot a következő négy évre is át fog menni, konzerválva a jó ideje tapasztalható állóháborút. A jelenlegi párt nélküli polgármester jó eséllyel nyerheti a választásokat, míg a pártok különböző arányban osztozhatnak a tanácsosi mandátumokon. És ezzel már adott is következő négy év politikai állapota:
Ha ebben a politikai szembenállásban csak az ő vérük folyna, hadd legyen… de hát ki szeret aknamezőn sétálgatni? Ha ez a harc a következő négy évben is marad, ezzel folytatódni fog Székelyudvarhely elszigetelődése, erősödni fog az a karantén, amibe a város került mind Budapest, mind Bukarest irányából.
Ennek a helyzetnek a kialakulásában mindenkinek nagy felelőssége van, politikai szervezetként és emberként egyaránt és egyformán. Ha a polgármester nem ismeri fel, hogy a legtisztességesebb városvezetőnek is együttműködésre kell törekedni a döntéshozókkal, ha számára a harc lesz továbbra is az alapállapot, és továbbra sem tud megegyezni egyik párttal sem, azzal csak a saját politikai sírját fogja megásni. És emellett a városét is. Ugyanez érvényes a különböző pártokra is. Amíg egyetlen céljuk a városháza és a polgármester szívatása, addig egyáltalán nincsenek a közösség hasznára, bármit is hirdessenek magukról.
Igen, most igazán nagy szükség lenne a politika felnőttségre, a kompromisszumokra, a megegyezésre minden érintett részéről. Mert ha nincs megegyezés, ha marad ez az állapot a következő négy évre is, akkor… akkor Isten óvja Székelyudvarhelyt.
A krónikások csak jegyzik a történelmet. A történelmet, amely miatt nem a jelenlegi vétkesek, hanem azok unokái kell majd szégyenkezzenek évtizedek múlva.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
4 hozzászólás