Persze, ezért egyenként senki sem kiáltható ki bűnbaknak. Mert miközben mindenki a másikat szidja, valójában együtt, közösen hibásak. Az is jól látható, hogy sokan messiásnak láttatják magukat Székelyudvarhely politikai életében, miközben egyértelműnek tűnik, hogy legfeljebb a saját befolyásukat építik és óvják.

A mostani politikai állapot – a megmerevedett vonalakkal – semmi jót nem jelent a város számára.

A legnagyobb vesztes mégis az egyszerű városlakó. A politikai csatározásban épp magát, a nemes célt nullázzák le, vagyis a várost, Székelyudvarhelyt. De a kampány hevében ez már senkit nem érdekel. S még mindig nem ez a legrosszabb hír.

A választások előtt pár hónappal a részvevők esélyeit latolgatva az körvonalazódik, hogy ez az állapot a következő négy évre is át fog menni, konzerválva a jó ideje tapasztalható állóháborút. A jelenlegi párt nélküli polgármester jó eséllyel nyerheti a választásokat, míg a pártok különböző arányban osztozhatnak a tanácsosi mandátumokon. És ezzel már adott is következő négy év politikai állapota:

Ha ebben a politikai szembenállásban csak az ő vérük folyna, hadd legyen… de hát ki szeret aknamezőn sétálgatni? Ha ez a harc a következő négy évben is marad, ezzel folytatódni fog Székelyudvarhely elszigetelődése, erősödni fog az a karantén, amibe a város került mind Budapest, mind Bukarest irányából.

Ennek a helyzetnek a kialakulásában mindenkinek nagy felelőssége van, politikai szervezetként és emberként egyaránt és egyformán. Ha a polgármester nem ismeri fel, hogy a legtisztességesebb városvezetőnek is együttműködésre kell törekedni a döntéshozókkal, ha számára a harc lesz továbbra is az alapállapot, és továbbra sem tud megegyezni egyik párttal sem, azzal csak a saját politikai sírját fogja megásni. És emellett a városét is. Ugyanez érvényes a különböző pártokra is. Amíg egyetlen céljuk a városháza és a polgármester szívatása, addig egyáltalán nincsenek a közösség hasznára, bármit is hirdessenek magukról.

Igen, most igazán nagy szükség lenne a politika felnőttségre, a kompromisszumokra, a megegyezésre minden érintett részéről. Mert ha nincs megegyezés, ha marad ez az állapot a következő négy évre is, akkor… akkor Isten óvja Székelyudvarhelyt.

A krónikások csak jegyzik a történelmet. A történelmet, amely miatt nem a jelenlegi vétkesek, hanem azok unokái kell majd szégyenkezzenek évtizedek múlva.