Válaszféle, fel nem tett kérdésekre

Fotó: Bács Béla János

Szokatlanul meleg decemberi napjaink voltak abban az évben, mintha a természet is rezonált volna a társadalmi változások fellángoló hevére. A meleg időjárás ellenére vastag fekete kabát volt rajtam, azonos szabású, mint majd minden barátomnak, csak a színük különbözött. A Gostat üzlet előtt futottam össze egykori osztálytársam egyetemi hallgató húgával, aki éppen hazaérkezett Csíkszeredába. Nemrég látogattam meg őket a „Bega-parti megyeközpontban”, ahogyan akkoriban Temesvárt nevezték a sajtóban.

2023. december 22., 16:422023. december 22., 16:42

2023. december 22., 16:432023. december 22., 16:43

„Most kellene lásd a várost, amely annyira elnyerte a tetszésed ezelőtt pár héttel”, mondta, és szemében valami különös fény derengett, mint aki átélt valamit, olyant, hogy most már soha nem fog semmitől megrendülni életében. Tudtuk, hogy már vannak áldozatai a megtorlásnak, de

nem mertem rákérdezni, hogy netán ő is látott-e elesetteket a város terein.

És rájuk, az első temesvári áldozatokra emlékeztek fekete karszalagot viselve Csíkszerdában az almérnöki képzés hallgatói. Az ötletgazda egyik ismerősöm volt, akit korábban elfogtak a zöldhatáron menekülés közben. Volt, aki félve vagy bátran, de viselte ezt a jelt, és persze akadt olyan is, aki nem. Ez

a gesztus ma banálisnak tűnhet, de 1989. december 20-án nem volt az.

Két nappal később már a kisvárosokban is utcára vonultak az emberek. A tornyosuló lelkesedés óráról órára gyűrte maga alá a félelmet, de még napokig, talán hetekig nem tartottuk visszafordíthatatlannak az eseményeket.

Az akkor rögzített fotóim alapján igyekszem feleleveníteni az eseményeket és a hangulatokat, közben gondolkodom, miként tudnám azokat a lehető leghűbben visszaadni egy fiatal számára. Talán, ha kérdéseiket hallanám, én is jobban meg tudnám formálni a válaszokat. Talán...

Bács Béla János

Csíkszereda Történelem