Tűzzománcozókat képeztek

A művelődési ház kis műhelyében orvos, pedagógus, óramester évek óta összekovácsolódott a tűzzománcozás közben. Elekes Gyula 2002-ben indította az első csoportot, melynek tagjai mára kicserélődtek, azonban a jelenlegiek egy része közel tíz éve rendszeresen látogatja a foglalkozásokat.

Elekes elmondása szerint ilyen típusú műhelymunka országszerte csak Udvarhelyen van, és a meghívott ötvösmester is csodálkozott a tagok kitartásán, hiszen nincs tudomása hasonló foglalkozásról Magyarországon sem. A mesterkurzuson a helybéliek mellett Kovászna és Maros megyéből is voltak részvevők. Két évvel ezelőtt egy németországi ékszerdizájner tartott elméleti és gyakorlati képzést, múlt hét végén Vincze Zita tanár és zománcműves avatta be az ötvösség és az azsúrzománcozás rejtelmeibe az érdeklődőket, a hónap utolsó hetében pedig a festőzománc-technikáról tart majd előadást egy spanyolországi művész.

„Mindig tanító akartam lenni, apám meg azt mondta, hogy először legyen egy kétkezi szakmám. Halála után úgy éreztem, érte köteles vagyok szakmát tanulni. Elővettem egy nagy könyvet, és elkezdtem nézegetni, milyen lehetőségek vannak, így találtam rá az ötvös-zománcozóra. Úgy gondoltam, két évet rászánhatok az életemből, aztán hamar elfelejtem, de azóta is ezt csinálom, bár azóta már tanár is lettem, meg aranyműves is” – mesélte el karrierje történetét az ötvösművész Vincze Zita.
Fontosnak tartja a hagyomány megtartását és átörökítését a következő nemzedéknek, ezért ötvöszománc-kurzust tart debreceni, kecskeméti és tiszafüredi művészeti iskolák diákjainak, valamint tanítóképzősöknek, ugyanakkor otthoni műhelyében nemesfém ékszereket készít. Számára az idők folyamán összemosódott az ötvösség a zománcozással: előbbi lett a szakma, utóbbi az örök szerelem.

Művészeti technika
A tűzzománc egy ipar- és képzőművészeti technika, amellyel színes üvegport olvasztanak egy hordozóanyagra, leggyakrabban fémre. A zománc több ezer éve az ötvösség díszítőanyaga, az idők folyamán számos ötvöszománc-technika alakult ki.