Több csőtörés is volt a hétvégén

Bálint Major Áron, az Aqua Nova Hargita Kft. igazgatója a meghibásodásokkal kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy a Baróti Szabó Dávid utcában, a Gábor Áron utcában, a Függetlenség sugárúton és az Ugron Gábor utcában is csőtörések voltak. A vízszivárgások egy részét hétfő délig elhárították a vízszolgáltató vállalat alkalmazottai. Szivárog a székelyudvarhelyi ivóvízrendszer egyik fővezetéke is: a terelőút Csíkszereda felőli bejárata közelében, a Nicolae Bălcescu és a Fások utca között a Nagy-Küküllő fölött átívelő vezetékből mintegy három méter magasra fröcsköl a közelben kiszivattyúzott nyers víz, amelyet a Tábor-negyedi víztisztító állomásra szállít a fővezeték. Ez a meghibásodás már több mint egy hetes, ám – a rendszert tápláló fővezetékről lévén szó – körülményes a javítása, ezért nem végezték még el – mondta a vízszolgáltató igazgatója.

Kedden előre bejelentett áramszünet lesz a szivattyúház környékén, addig a tisztítóállomáson tartalékolnak annyi vizet, hogy ne legyen szolgáltatáskiesés, és igyekeznek az áramszünet ideje alatt elvégezni a fővezeték javítását – magyarázta Bálint Major Áron.

A szolgáltató igazgatója az általa hallott félreértések tisztázása érdekében hangsúlyozta, hogy a csőtörések során elfolyt víz költsége a vállalatot terheli, nem a fogyasztókra hárul, nekik csak a vízórájukon átfolyó vízmennyiséget kell kifizetniük, ahogyan eddig is.

A Székelyudvarhely alatt futó vízvezetékrendszer csöveinek többsége legalább negyven-ötven éves – azaz elavultnak számít. A várost mintegy 87 kilométernyi ivóvízvezeték hálózza be a föld alatt, ebből nagyjából 10 kilométernyit tesz ki a város bővülésével újonnan lefektetett csövek mennyisége, további 14–15 kilométernyi régi vezetéket a vízszolgáltató vállalat cserélt ki, ám legalább 60 kilométernyi 40–50 éves vezeték van még ma is használatban. A csőtörések leggyakoribb oka is az, hogy a vízvezetékek elavultak. A közelmúltban éppen egy meghibásodás javításakor olyan, a fővezetékről leágazó több évtizedes bekötővezetéket is találtak a vízszolgáltató munkatársai, ami ólomból volt, noha ez a fém, illetve származékai a szervezetbe kerülve köztudottan rákkeltő hatásúak. A vezeték anyagát egyébként a vízvezetékrendszer korabeli rajzán acélként jelölték meg, csak a közelmúltban történt meghibásodáskor derült ki, hogy acél helyett ólomvezetéket fektettek le a csőhálózat évtizedekkel korábbi kiépítésekor. A bekötővezetéket, ami egy lakóház vízellátását biztosította, a csőtörés javításakor teljesen kicserélték.