Szerencse a szerencsétlenségben

Több mint ötezer bála takarmány vált a tűz martalékává Szentegyházán – adtuk hírül nemrég, és máris mutatkoznak az új élet első jelei a Ladó-portán. Az új gazdasági épület alapjainak egy részét már kiöntötték, s a tragédia óta naponta több mint húsz önkéntes segédkezik a gazdasági épület újjáépítésében.

Az időjárás is kedvezett a szerencsétlenül járt fiatal házaspárnak, amely mezőgazdaságból,  állattenyésztésből él. Bár mindannyiukat megviselte a tűzeset, erőt adott a példátlan összefogás, a lelki, fizikai és anyagi segítség, hogy ne adják fel álmukat.

„Felsorolni sem lehet, hogy hányan segítettek. A faluban most fejeződött be a gyűjtés, és jókora összeg gyűlt össze. Fenyédről teljesen ismeretlenül Péter Ignác 240 bála szénát adományozott, de hívtak Patakfalváról is, hogy fával támogatnak, a csíki falvakból is szénát gyűjtöttek. Azt  a munkát, amit a szentegyházi, kápolnási emberek itt naponta önzetlenül elvégeznek, meg sem lehetne fizetni. Nem tudom, hogyan tudjuk ezt valaha meghálálni” – mondja könnyes szemmel Teréz. Úgy érzik, megtapasztalták azt a hatalmas összefogást, amitől új erőt kaptak az újrakezdéshez, ismét talpra állhatnak, és bíznak abban, hogy mindig ilyen segítőkészek maradnak a székely emberek. A fenyédi Péter Ignác megkeresésünkre elmondta, ő is volt már bajban, és rajta is segítettek, ezért úgy érezte, most rajta a sor. „A jó Isten ennyivel több takarmányt adott idén, és úgy gondoltam, hogy amire nincs szükségem, azt odaadom, hiszen már nincs lehetőségük, hogy idén szénát csináljanak.”
Az új gazdasági épület európai normáknak megfelelően készül el, még idén, a tél beállta előtt szeretnék nagyjából befejezni az épületet.

Lövétén is újjáépítették a csűröket

Lapunk hasábjain többször beszámoltunk a Lövétén előforduló gyakori tűzesetekről, ahol némely esetben szándékos gyújtogatásra is gyanakodtak. „A lakosság segítségével, illetve a közbirtokosság hathatós támogatásával sikerült újjáépíteni a csűröket, kalákában, hiszen nálunk ez a szép hagyomány még működik” – mondta el kérdésünkre Györgylőrincz Ernő, Lövéte alpolgármestere, aki önkéntes tűzoltóként is tevékenykedik. Szerencsére az utóbbi fél évben nem gyulladt ki gazdasági épület a településen, de ennek ellenére mindennap beindítják a nemrég vásárolt tűzoltóautót. Legutóbb a szentegyházi tűzesetnél oltottak, a központi katasztrófavédelemtől érkezett a segélyhívás, hogy menni kell.

„Udvarhelyről tartottam hazafelé, amikor értesítettek a tűzről. Ilyenkor elindul a láncreakció, azonnal értesítjük telefonon az önkéntes tűzoltókat, és itt gyülekezünk a tűzoltószínnél. A szentegyházi tűzesetnél kilencen vettünk részt az oltásban. Egy erre hivatott személy mindennap ellenőrzi a tűzoltóautót, készenléti állapotban tartja, az ötezer literes víztartály pedig rendszeresen fel van töltve vízzel. Minden hónapban gyakorlatozunk, mindenkinek megvan a feladata, de a szakemberek is tartanak felkészítőt. Három éve alapítottuk az önkéntes tűzoltócsapatot, sokat tanultunk azóta, de majd idővel szerzünk kellő tapasztalatot. Legfőbb veszélye a tűzoltásnak, hogy sosem tudjuk, az égő épületben milyen veszély fenyeget, van-e bent valamiféle robbanóanyag, gázpalack, illetve üzemanyagkészlet. Tavasszal és ősszel avartüzek oltásában is részt veszünk, sokan felelőtlenül meggyújtják kaszálóikat, a tüzet pedig nem tudják megfékezni. Egy személy állandóan készenlétben áll, bármilyen baj esetén őt lehet hívni a 0786-016100-as telefonszámon. A félrevert harang is a tűzeset vészjelzője. A legutóbbi tűzesetnél is háromszáznál többen jöttek oltani a faluból” – mondta az alpolgármester.

Éjszakára bezárják a kaput

A lövétei Orbán Lőrincék csűre az év elején, január 25-én kapott lángra. Orbán Olga olyan tisztán emlékszik a tragédia éjszakájára, mintha ma lett volna. „Éjszaka, háromnegyed egy után öt perccel kezdett égni a csűr, éppen nem tudtam aludni azon az éjszakán, és azelőtt néhány perccel néztem ki az ablakon. Hallottam, hogy a kutya érdekesen vonyít, s még leszóltam, hogy hallgasson. Kis időre rá látom, hogy olyan világosság van odakint, s amikor ismét kinéztem, már lángokban állt a csűr” – emlékszik vissza az asszony, akiben mély nyomot hagyott a pusztító tűz. Azóta közösségi összefogással, rokonok, barátok, szomszédok segítségével sikerült felépíteniük az új gazdasági épületet. Bár máig sem derült fény arra, hogy mi okozhatta a tüzet, a háziak azóta éjszakára bezárják a kaput.