Székelykeresztúr Petőfijére emlékeztek

Harmadik alkalommal szervezték meg csütörtökön délelőtt a történelmi kerékpártúrát Székelykeresztúr és Fehéregyháza között. Mintegy negyven lelkes személy vett részt az immár hagyományossá vált biciklis zarándoklaton, mely érintette a héjjasfalvi Zeyk Domokos-emlékművet, valamint az ispánkúti Petőfi-domborművet is. Nemes Sándor, a székelykeresztúri polgármesteri hivatal munkatársa elmondta, amikor első alkalommal megszervezték a túrát, nem számítottak arra, hogy visszatérő programpont lesz, azonban minden évben számos visszatérő részvevő van a zarándoklaton.

Koszorúk a legendai sírnál

A kerékpártúrát követően megkoszorúzták Petőfi egyetlen legendai sírját. Sándor-Zsigmond Ibolya, a Molnár István Múzeum munkatársa portálunknak elmondta, hogy a legendai sírt a keresztúri lelkes hazaszeret hozta létre, azonban a negyvenes években egy amatőr magyarországi kutató fedte fel, hogy az ott nyugvó személy idősebb volt, mint a 26 éves Petőfi. Bár jelenleg a sír üresen áll, mégis szellemi jelentősége van, hiszen világszerte ez az egyetlen olyan sír, amelyiken a költő neve szerepel – magyarázta a kutató.

Délután a főtéri Petőfi-szobor előtt tisztelgett koszorúzással az ünneplő tömeg, majd a Polgári Fúvószenekar 1895 kíséretével a Gyárfás-kúriához vonultak, ahol utolsó estjét töltötte a költő a helyiek meghívására. Idén huszárok jelenlétével tették színesebbé a keresztúri ünnepséget. A Gyárfás-kúriánál Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere, valamint az ünnepség díszvendége Halász János, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára tisztelgett a költő emléke előtt. Az Orbán Balázs Gimnázium diákjai irodalmi összeállítással, a Polgári Fúvószenekar 1895 pedig zenével tette gazdagabbá az emlékműsort. 165 évvel ezelőtt, vélhetően a megemlékezés időpontjában vesztette el életet a fiatal költő, Sándor-Zsigmond Ibolya szerint délután öt órakor a csatatéren már menekültek a Bem tábornok vezette magyar csapatok.

Még mindig él Petőfi emléke

Kevés olyan helyen született annyi legenda Petőfiről, mint Keresztúron, aki rövid huszonhat éve alatt csupán néhányszor fordult meg a városban – magyarázta a muzeológus, aki tisztázta, hogy bár a szájhagyomány útján sok elem teszi színesebbé a költő ott töltött óráit, megcáfolhatatlan, hogy lelkesedéssel fogadták őt a keresztúriak. Megtudtuk, pontos leírás van a költő utolsó tizennégy órájáról, hiszen a huszadik század elején megalakult keresztúri Székely Társaság az akkor még élő szemtanúk tapasztalatai alapján a legapróbb részleteket is lejegyezte.

Így tudni, hogy egy vitorlavászonból készült blúzt, mellényt és nadrágot, valamint egy szürke köpenyt viselt, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, vállán pedig egy szíjon függő sárga bőrtáska lógott. A tanúvallomások alapján összeállított leírásokat a korabeli sajtó, így a Vasárnapi Újság, a Pásztortűz és az Ellenzék is publikálta. Emellett a Petőfit vendéglátó családfő, Varga Zsigmond levélben írta le a Gyárfás-kúriában töltött estét, amelyben megjegyezte, hogy a vacsora után a kertbe vonultak, a mára már híres körtefa alatti padra, és meglepetésként érte a költőt, hogy a vendégek Petőfi dalait énekelték. A költő az éjszakát a Szakáll János-féle vendéglőben – akkor a legelőkelőbb helyiségben – tisztekkel töltötte, muzsikát hallgatva és beszélgetve.