Nyílt nappal ünnepelt a Gyulafehérvári Caritas

A Caritasvárosba rengetegen ellátogattak. Míg a gyermekek a fejlesztő, szórakoztató és ismeretgazdagító játékok sokaságát kipróbálták, miközben megnyerték az áhított, ajándékra váltható mancsokat, a felnőttek a Spiri teázóban a szervezet munkatársaival vagy Sajgó Balázs lelki vezetővel egy jó beszélgetésért teázhattak. A kicsik a Fülelő-szigeten, a Varázskemencénél, a Szépségszalonban, a dia- és rajzfilmmoziban észre sem vették, hogy múlik az idő. A Babasátorban a pár hetes csecsemőket várták, a „Kórházban” a nagyobbak közelebb kerültek a gyógyítás eszközeihez, megértve, ott minden az egészségükért van. A Csere-bere ponton ki-ki felfrissíthette játékkészletét. Kiemelendő: védőszalaggal vették körül a játékteret, hogy a gyermekek ne szaladhassanak ki az utcára. 

A megnyitón Leskó Barbara a romaprogramról beszélt, majd a Móra Ferenc Általános Iskola negyedikesei, akiknek az elmúlt napokban egészségvédő előadásokat tartottak a Caritas munkatársai, szavaltak, énekeltek. A felsőboldogfalvi idősek mentálhigiénés csoportja hangszerkísérettel katonadalokra hangolta a bakaéletet aligha ismerőket. A KI-ÚT konzultációs programról Kedves Rita beszélt, majd egy gyógyult alkoholistát is megismerhettek, aki a programnak köszöni a függőségtől való szabadulását.

A máréfalvi idősklub műsorában két kilencven év fölötti néni is fellépett. Hetek óta próbáltak, készültek – vissza is tapsolták őket. A zetelaki idősek korukra vonatkoztató verssel szórakoztatták a népes nézősereget. Mindannyian fagyit kaptak, jelmezekbe öltözve fotózkodhattak. Egyik kilencvenes néni mondta: „még a sírba is magával viszi” a mágneses képet. Mindent megér neki, hogy ebben a korban felléphetett és részese lehetett ennek a felejthetetlen délutánnak. A továbbiakban Mihály Szidónia az Alzheimer-korról, Lőrincz Réka a családi harmóniáról beszélt, Demeter Zsuzsa a „fogyatékos a családban” témáról szólt.

Az információk és tanulás mellett minden korosztály felhőtlenül szórakozhatott. A főszervező, Sándor István szociális munkás kiemelte: céljuk az volt, hogy a Gyulafehérvári Caritas sokszínű tevékenységét másképp mutassák be. Mindenki annyit tapasztaljon meg belőle, amennyit elbír. Jót nevettünk, amikor egy kisgyerek kijelentette, soha többet nem fél a sötétben, hiszen a Lelki patikában vett frászkarikát. Huszonöt Caritas-munkatárs és harmincöt önkéntes fél éven át készítette elő a programsorozatot. Utóbbiaknak kommunikációs tréninget tartottak, kipróbálták a játékokat is, hogy átérezzék azt, amit a későbbiekben majd a részvevők megélnek. Sándor István megjegyezte, ha az eső elmosta volna a rendezvényt, akkor is megérte volna a felkészülési idő. De az égieknek is tetszett az alkalom. Alkonyatkor a szülők alig tudták hazacsalogatni kicsinyeiket.