Kemény munkával és megfelelő segítséggel nemlátóként is boldogul

Tamás és édesanyja, Jolán egész nap tanulnak. Édesanyja szó szerint kijárta vele az általános iskolát. Három éve egy alapítvány és számos segíteni akaró ember támogatásával hozzájutott egy 19 500 lej értékű, nemlátóknak kifejlesztett speciális számítógéphez. Ennek segítségével könnyebb számára a tanulás, internetezni is tud vele, de még így is sokkal több időbe telik a felkészülés, mint egy látó gyermeknek. Édesanyja a mai napig begépeli tankönyveit, hiszen azok nincsenek feldolgozva Braille-írással.

Tamás mindig jó tanuló volt. A család a kisfiú születése után Magyarországra költözött, hogy speciális intézményekben megtanulja a Braille-írást. Ez elhúzódott, részben azért is, mert a harmadik osztályt Tamás a román nyelv miatt Székelyudvarhelyen is kijárta, így korkülönbség is van közte és társai között. Tamást hajtotta a bizonyítási vágy, meséli édesanyja, amihez a fiú hozzáfűzi, hogy becsületbeli kérdés is volt számára megtartani a jó jegyeket, amikor hazajöttek. Saját és édesanyja kitartásának köszönhetően tízes tanuló lett látó társai mellett is.

Most az édesanya leginkább matematikaórára kíséri el fiát. Sosem várta el a gyerek tanáraitól, hogy gyógypedagógusok is legyenek, ezért vállalta, hogy iskolába jár vele. Ettől a tanévtől az iskola könyvtárában gépeli be a tananyagot, a reál tantárgyakra és nyelvórákra jár be fiával. Láthatóan nagyon kemény munkát fektetett abba, hogy fia tanulhasson: mutatott kézzel hímzett térképeket a földrajztanuláshoz, a mértanhoz kivarrt és különböző kézművestechnikákkal domborúvá tett ábrákat. Gyakran teljes könyveket be kell gépelnie, volt, hogy Tamás helyzetére hivatkozva tankönyvkiadótól kérték volna el a tananyag elektronikus változatát, de a kiadó elutasította a kérést.

Hargita megyében Tamás az egyetlen, aki ily módon tanul, képességvizsgázott, és eredményesen halad – tudtuk meg Hargita megye főtanfelügyelőjétől, Görbe Pétertől. Tamás integrált oktatásban való tanulását nem könnyíti meg a hazai tanügyi rendszer. Szülei kéréssel fordultak a tanfelügyelőséghez, hogy a vizsgára megkaphassák a tételeket word típusú dokumentumban, mert azok egyébként PDF-ben érkeznek, amit Tamás gépe nem tud kezelni. Ugyanakkor a matematikatételek esetében kérték, hogy vegyék figyelembe számítógépe lehetőségeinek korlátait. A tanfelügyelőség a kérést továbbította az oktatási minisztériumba, ahol elutasították a kérést, azt tanácsolva, hogy Tamás menjen egy kolozsvári speciális iskolába vizsgázni – mondta el Hodgyai László tanfelügyelő. Tamás Magyarországon használt betűkarakterekkel tanulta meg a matematikai példák megoldását a gépén, nem tudta vállalni a Kolozsvári vizsgát, így ugyanazokból a tételekből vizsgázott, mint látó diáktársai. Felolvasták neki a tételeket, számítógépén megoldotta azokat, majd lediktálta egy vizsgafelügyelőnek. Tamás minden tantárgyból nyolcasnál magasabb értékelést ért el.

A képességvizsgán a matematikától tartott, tudta, hogy az átmenő jegyet könnyedén eléri, de jó eredményt szeretett volna, ezért mindent megtett ennek érdekében. Biró G. Albert matematikatanár húsz órát foglalkozott vele egy különleges térmértani technikát is alkalmazva, melynek része egy Braille-írással megírt és domborított rajzokkal kísért matematikasegédlet is, amit 1–4. és 5–8. osztályos nemlátó diákoknak fejlesztett ki.