Göröngyös úton jutott ki Rióba az udvarhelyi paralimpikon

Csaba genetikai rendellenességgel született Székelyudvarhelyen, és már gyerekként tudta, hogy előbb-utóbb elveszíti látását. Sokáig tagadásban élt, ugyanúgy alakította sorsát, mint bárki más: tanult, dolgozott, sportolt, megházasodott, gyerekei születtek. Évekig úgy pingpongozott, hogy ellenfelei nem is tudtak egyre romló látásáról. 2002-re azonban már olyan súlyos lett a látásvesztés, hogy egész életét új alapokra kellett helyeznie. Ekkor hagyta ott cégét és kezdett el komolyabban foglalkozni a bringázással, immár tandemes formában.

Olyan komolyan vette a tekerést, hogy 2003-ban, az európai fogyatékosok éve alkalmából oda-vissza megtette a Székelyudvarhely–Velence távot, 2007-től pedig már a csíki Tusnad Cycling Teamben hajtotta a pedált. A csapattól 2012-ben jött el, mivel – noha megtehették volna – nem őt vitték a londoni paralimpiai játékokra. Akkor döntött úgy, hogy magyar színekben fog versenyezni, és megcélozta a riói ötkarikás játékokon való részvételt.

Ám ahogy a román, úgy a magyar utak is kátyúkkal és buktatókkal voltak tele. Az, hogy szeptemberben Csaba mehet a paralimpiára, egy hónappal ezelőtt még nem volt biztos. Hiába szerezte meg a kvalifikációhoz szükséges pontokat a 2014-es versenyeken, majd védte meg azokat sikeresen 2015-ben, magyar személyije ellenére bizonyítania kellett magyarságát, harcolnia a szövetségen belüli érdekekkel, ráadásul egy évvel ezelőtt vezető pilótát is cserélnie kellett.

Most Garamszegi Lászlóval, becenevén Ottóval fog versenyezni, aki egykori hivatásos bicajosként kapcsolgatja majd a váltót és vezeti a párost abban a négy versenyszámban, amelyben indulnak. A tandemes csapat az elmúlt egy évben összecsiszolódott, hiszen nemcsak hogy letekerték már az Udvarhely–Rió távolságot (több mint tízezer közös kilométer van a lábukban), hanem az emelkedőkön kívül az adminisztratív és szövetségen belüli konfliktusokat is együtt küzdötték le. Utóbbiak a legkeményebb hegy megmászásánál is jobban megviselték őket, még „párterápiára” is járniuk kellett, hogy ne adják fel idő előtt a közös munkát.

Szerencsére kitartottak, és úgy néz ki, hogy most már semmi nem állhat a riói kaland útjába. A törökbálinti TuttoBici-Hungarofondo Egyesület bringásai az 1 és 4 kilométeres pályakerékpáros számokban, valamint országúton a 30 kilométeres időfutamon és a 120 kilométeres mezőnyversenyben szállnak majd nyeregbe. Mivel felkészülésük körülményei enyhén szólva sem voltak ideálisak, éremszerző helyet egyik távon sem várnak maguktól, de azt igen, hogy jó versenyzéssel, magukból mindent kiadva teljesítsenek.