Generációkat foglalkoztat a Pro Life

Megduplázódik a Pro Life Alapítvány által foglalkoztatott gyerekek létszáma: egy nagyobb kaliberű pályázatnak köszönhetően a korábbi kézműves-foglalkozásokon részt vett 0–8. osztályosokkal együtt ezentúl mintegy negyven Udvarhely környéki tanulót fogadnak díjmentesen kreatív műhelyükben, Felsőboldogfalván. Mint Istók Lajostól, az alapítvány vezetőjétől megtudtuk, a Norvég Alaptól elnyert támogatás révén elsősorban vidéki, hátrányos helyzetű fiatalokat szeretnének foglalkoztatni szombatonként, helyszűke miatt két csoportban: lakhelyük, Felsőboldogfalva környékén több olyan település is van, ahol semmiféle szervezett, állandó gyerekprogram nincs, ezt a hiányt kívánják pótolni feleségével, Istók Emőke festőművésszel.

A kézműves-foglalkozás szervezésének ötlete akkor fogalmazódott meg bennük, amikor Istók Emőke több felkérést is kapott, hogy iskola után gyerekeket tanítson rajzolni. Mivel az érdeklődők között hátrányos helyzetű fiatalok is voltak, megtalálták a módját, hogy díjmentesen taníthassanak: néhány éve alapítványt hoztak létre, és elkezdtek pályázni a festészeti kellékekre, eszközökre. A foglalkozásokon gyakran részt vesznek a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület által Székelyföldre hívott külföldi önkéntesek is, akik környezetvédelmi, újrahasznosító programokat szerveztek a kicsiknek. Ezt az elképzelést fejlesztette tovább a Pro Life Alapítvány: mostantól tizenkét önkéntes kapcsolódik be a munkába, amely az eddiginél is nagyobb hangsúlyt fektet a környezetvédelemre és a nehéz körülmények közt élők segítésére. A foglalkozásokon az újrahasznosított használati és dísztárgyakat ugyanis célirányosan készítik el, hogy azokkal idős-, illetve gyerekotthonok lakóit örvendeztessék meg.

A szombaton megtartott első órán a gyerekek még nem voltak jelen teljes létszámban, de annál lelkesebben, kreatívabban láttak hozzá a feladat végrehajtásához: az alapítvány önkéntesei által előzetesen félbevágott és lecsiszolt borosüvegekből alkothattak festett vázát, amelyre szintén felnőttek által előkészített kis gipszfigurákat ragaszthattak. Akrilfestékkel dolgoztak, amelynek használatát Istók Emőke a kicsik számára is érthetően magyarázta el, majd végigkövette a közel húsz gyerek munkáját, kreatív ötleteket adva nekik a vázájukhoz. Így végül nemcsak gipszfigurákkal és textilvirágokkal, de színes spárgával és tengeri homokkal is díszítettek alkotásokat – Emőke műterme kincseskamrának bizonyult, ahol mindenféle dekorációs kellék megtalálható. A munkából nemcsak a kicsik, de egy-két szülő is lelkesen kivette részét: az egyik anyuka például elmondta, hogy ők gyerekkorukban a rajz- és kézimunkaórákon nem kaptak kreatív feladatokat, nagy bánatára – ez alkalommal ő is ott festegetett a gyerekekkel, boldogan csillogó szemekkel.