„Dolgozni kell, mert az élet megy tovább”

A felújítás alatt álló ház egyik szobájában fogadott Sándor Endre: balesetéig a munkálatokat maga végezte, azóta azonban félkészen áll a ház, magyarázta. A férfi ácsként dolgozott, tavaly május 5-én  azonban balesetet szenvedett otthonában: egy ék alakú fadarab jobb lábába fúródott, súlyosan megsebesítve a combi ütőeret. „Az udvarról a nappaliba vonszoltam magam, egész vérösvényt húzva magam után, a mentőt már a feleségem hívta, ami pedig ezután történt, azt már csak másoktól tudom” – mesélte. A sérültet előbb a csíkszeredai kórházba szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta, az érsebészeti beavatkozásra pedig másnap Marosvásárhelyre szállították. „Ekkor már magamnál voltam, és szörnyű fájdalmaim voltak. Aztán megszületett a döntés, hogy muszáj amputálni, különben nem élem meg a következő huszonnégy órát” – elevenítette fel. A döntés egyszerű volt, hisz Sándor Endre élni akart.

Sándoréknál ezek után felcserélődtek a szerepek, Endre felesége, Izabella dolgozni ment, a gyerekekkel – a nyolcéves Márkkal és a hatéves Szabinával – pedig édesapjuk foglalkozott. „A műtét után hat hónapos gyógyulási időt szabtak meg az orvosok, akkor még nem tudtuk, milyen problémákkal fog járni a lábprotézis beszerzése” – tette hozzá. Az egészségbiztosító ugyanis a műtétek költségeinek fedezése mellett hozzávetőleg ezer eurót ad a művégtag vásárlására, mint azonban kiderült, ez korántsem elég. „Több belföldi szakcéggel is konzultáltunk, így jöttünk rá, hogy egy műláb majdnem annyiba kerül, mint egy autó” – mondta. Hosszas keresés után végül egy békéscsabai céggel sikerült megegyezni: a szakemberek kiszálltak Szentegyházára méretet venni, az 5500 eurós lábprotézist néhány héten belül meg is kapja Sándor Endre.

„A lehető leghamarabb szeretnék munkába állni. Bár állómunkát így sem tudok majd végezni, a masszív, hajlékony művégtag segítségével könnyebben tudok majd mozogni” – jegyezte meg. A férfi jelenleg ideiglenes protézist használ, azzal azonban nehézkes a járás. Az új protézist közösségi összefogás, ismerősök és barátok segítsége révén gyűlt adományokból fizetik majd ki, az 5500-ból most már csak 1500 euró hiányzik.

„Leginkább az számít, hogy az ember mennyire tudja elfogadni az ilyen helyzetet. Számomra az a lényeges, hogy életben maradtam. A családnak kissé nehezebb volt beletörődni, főleg Márknak. Mai napig minden este megölel, örül, hogy megmaradtam” – mesélte. Jelenleg a férfi otthon tölti napjait: gondoskodik a gyerekekről, ha az időjárás engedi, eljár sétálni, illetve ismerkedik a számítógéppel. „Mindig sok munkám volt, ezért furcsa ez a tétlenség. A tévé nem köt le, internetet is nemrég kötöttünk, de a számítógép előtt sem tudok ülni egész nap. Amint meglesz az új láb, testvérem segítségével egy esztergapadot szeretnék venni, s majd idővel kisebb ácsmunkákat végezni. Dolgozni kell, mert az élet megy tovább, ilyesmin nem szabad fennakadni” – tette hozzá. Tervek vannak bőven, hisz „ha élünk, terveznünk kell”, vallja a férfi, és idén karácsonyra a családi háznak is el kell készülnie.

Sándor Endrének továbbra is lehet segíteni, adományokat a RO84OTPV261000640130RO01 – RON Sandor Endre RO69RNCB0158015378720002 – EU SWIFT: RNCB RO BU – Sandor Endre RO15OTPV261000496907RO01 – bankszámlaszámokra lehet küldeni.