Amik az EU-s csatlakozáshoz kellettek, de már alig használják

1997-ben született meg az a kormányrendelet, amely kötelezte az ivóvíz-hálózati rendszerrel nem rendelkező települések önkormányzatait, hogy száz méterenként építsenek közkutakat, amire az Európai Unió és a román állam közösen biztosította az anyagi forrásokat. Ez egyébként része volt azoknak az elvárásoknak, amelyeket az unió állított Romániával szemben az ország EU-csatlakozása előtt. Hargita megyében a projekt 2008-ban zárult le. Udvarhelyszéken egyebek mellett Zetelaka, Máréfalva, Fenyéd, Bögöz, Farkaslaka és Szentábrahám községekben végeztek hasonló munkákat.

„Egy rossz koncepció alapján kivitelezték a projektet. Az elképzelés az volt, hogy mivel az embereknek nincs vizük, legalább száz méterenként épüljenek közkutak, ahonnan iható vízhez juthatnak. Nem ez az igazi megoldás a problémára, hanem minden házhoz be kell kötni a vizet. Ez meg is történt, miután megtaláltuk a hivatalos megoldást, majd fölöslegessé váltak a kutak” – összegezte a közkutak történetét Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

Ahol már elzárták

Bögözben az ivóvízhálózat kiépülése után elzárták a kutakat, hiszen azokkal már csak a gyerekek játszottak, nem kis fogyasztást produkálva, aminek költsége az önkormányzatot terhelte – tudtuk meg Farkas Mózes polgármestertől. Mint mondta, a rendszer ettől függetlenül működik, sőt alkalomadtán – ha például nagyobb rendezvény van a falvakban – használnak is egyes csapokat, amelyekben ilyenkor megengedi a vizet a hivatal. Valószínűleg Fenyéden is a mértéktelen fogyasztás miatt állították le a kutak használatát. Az egyik főút menti csapnál lévő tábla arra figyelmeztet, hogy egy 2009-ben hozott önkormányzati határozat értelmében csak ivásra lehet használni a vizet, nem szabad palackokban elszállítani, illetve slagot szerelni a kútra. Aki másképp cselekszik, az 1000-től 5000 lejig terjedő pénzbírságot kockáztat.

Máréfalván egy szintén főút menti kút mellett található tábla annyit közöl, hogy ideiglenesen elzárták a vizet. Ez is jó rég történhetett, hiszen mára csak egy rozsdás – a Mohácsi Vasöntőde készített – fémöntvény áll ki a földből, sejtetve, hogy valamikor működött a rendszer. A községközpontban találkoztunk Pap József helybéli lakóval, aki elmondta, rossz helyen keresgélünk, hiszen vannak működő kutak is a faluban, amelyeket időnként használnak a település lakói. Kifejtette, a központi csap azért válhatott fölöslegessé, mert kiterjedt ivóvízhálózat működik a településen. Azok számára lehetnek fontosak a hasonló kutak, akik még nem csatlakoztak a rendszerre.

Ahol használják

Oroszhegy községben használják a kutak többségét, csak azok nem működnek, amelyek meghibásodtak és fölöslegessé vált a rendbehozataluk – tudtuk meg Bálint Elemér Imrétől, a község polgármesterétől. Mint mondta, nem is tervezik a csapok elzárását, hiszen azok hasznosak a lakók, turisták számára, akik megszomjaznak és inni szeretnének belőlük. Noha az önkormányzat fizeti a vízszámlákat, ez a díj a község költségvetésében elhanyagolhatónak mondható, összesen tíz köbmétert sem használnak el a fogyasztók.

Nagyobb problémák Székelyszentkirályon voltak, ott egyesek mértéktelenül használták a vizet, ezért elzárták a lakhelyük közelében lévő két kutat. A vezetékes vizet bevezették a közösség egy megbecsült tagjának udvarára, és most megegyezés szerint használják a szolgáltatást a többiek, megtérítve a számla rájuk eső részét. Arra a polgármester sem tudott magyarázatot adni, hogy miért volt feltétlenül szükség a kutakra, de náluk is az ezeket működtető rendszerre csatlakoztatták a lakóházakat az ivóvízhálózat kiépítésekor. Egyébként ahogyan ő emlékszik, nagyjából 3 ezer lejbe került egy kút megépítése. Vass Ágota ülkei gazdasszony elmondta, időnként maga is használja a közkutat egy-egy edény, tál elmosására, és sokan cselekednek hasonlóan. Szerinte azért is fontos a közterületen lévő csapok működtetése, mert szárazabb időben elapadhatnak a házak kutjai, így nehéz helyzetbe kerül az, aki még nem csatlakozott az ivóvízhálózatra. A lakók véleménye egyébként hasonló Oroszhegyen és Székelyszenttamáson is. Székelyfancsalban az is jól látszik, hogy a lakók ragaszkodnak a közkúthoz, és vigyáznak is rá, hiszen ronggyal tekerték be azt, hogy a hideg idő beálltával megakadályozzák a benne folyó víz megfagyását.