Akiknek nem mindegy, hogy a nehéz sorsú gyerekeknél mi lesz a fa alatt

Lőrincz Edit, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium informatikatanára hét évvel ezelőtt hozta létre a Harmatcsepp Szeretetszolgálatot, amelynek jelenleg huszonegy önkéntes diáktagja van. A pedagógus azt mondja: az elején még célja sem volt a kezdeményezésnek, csupán arra gondolt, hogy a szociálisan érzékeny felsősökkel öregotthonok lakóit keresik fel, beszélgetnek velük, egy kis változatosságot csempészve szürke mindennapjaikba.

A csoport tevékenysége menet közben, az igényekre válaszolva alakult, nevüket is egy idős bácsitól kapták, aki egyik nap úgy búcsúzott tőlük: visszavárja őket, hiszen olyanok, mint a harmatcsepp. Minden évben karácsony táján az iskola diákjai körében jótékonysági gyűjtést szerveznek, az adományokat pedig a Böjte atya nevével fémjelzett környező napközi foglalkoztatók gyerekeinek ajándékozzák, de az udvarhelyszéki tanyákon élőknek is jut belőle. Az öregotthonok lakóit karácsonyi műsorral köszöntik, advent első vasárnapján koszorúkat is készítettek közösen. Az önkéntesség nem szezonális, hiszen egész évben akad tennivaló: rendszeresen látogatják a rászorulókat, tartós élelmiszert, ruhákat is gyűjtenek nekik, ugyancsak az iskola tanulói segítségével.

Lőrincz Edit a csoport irányítója, a gyűjtéstől a kiosztásig mindent a diákok rendeznek. Azt mondja, a szülőkkel együtt nagyon büszke rájuk, hiszen ez a fajta tevékenység még a felnőtteket is megviseli lelkileg. „Annyit szidjuk a gyerekeket, pedig a gond csupán annyi, hogy nincs szociális nevelés az iskolákban – nem versenylovakat kell képeznünk, hanem embereket nevelnünk. Meggyőződésem, hogy aki valaha is tagja volt ennek a csoportnak, felnőttként nem fog egy totyogó öregre rádudálni a zebrán” – vallja a pedagógus.

Az önkéntesek kilenc-tizenkettedikes diákok, bár a náluk fiatalabbak közül is sokan érdeklődnek a tevékenység iránt, Lőrincz tanárnő még túl megterhelőnek tartja ezt számukra.

Tréfán Orsolya kilencedikesként kezdett érdeklődni az önkéntesek munkája iránt, azonban csak tizedikesként lett bátorsága csatlakozni a csoporthoz. Annyira szereti ezt a tevékenységet, hogy a Caritas felkérésére a városi kórházban fekvő gyerekeknek is rendszeresen felolvas. A gyulafehérvári szervezet többi önkéntesével beszélgetve pattant ki fejéből az ötlet, hogy a város többi iskoláját is be kellene vonni a karácsonyi adományozásba. Ennek eredményeként a Kós Károly Szakközépiskola, valamint a Tamási Áron Gimnázium diákjai is bekapcsolódtak, és teljesen önállóan, közösen ötven cipősdoboznyi adományt gyűjtöttek. Lőrincz Edit azt is elmondta, hogy a gyűjtés már kinőtte az iskola falait, hiszen gyakori, hogy ismeretlenek vagy nevük elhallgatását kérő ismerősök a kapusszobában hagynak egy zsák ruhát vagy egy doboz karácsonyi ajándékot. Különben az adománygyűjtés lényege nem az, hogy a diákok vásárlásra kérjék szüleiket, hanem hogy megtanuljanak lemondani saját dolgaikról mások örömére.