A kegyelmet osztó, áhítatot keltő ünnep

Az Úr Testének és Vérének főünnepére hangolt az ünnepélyesség, a fel-felhangzó csengettyű-, ének- és imaszó: lobogók alatt vonultak a keresztalják a Márton Áron téri főpásztori szabadtéri szentmisére, utána a négy égtáj felé elhelyezett, a Mária Légió, a Rózsafüzér Társulat és a nőszövetség által díszített lomboltároknál stációt tartva kértek áldást településeinkre, lakóikra és a világra.

A Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt meghajtották zászlaikat a kadicsfalvi egyházközség gyalogos zarándokai, majd közös imádság és áldás után útnak indult a Bethlen-lakótelepi népes csoport is. A kereszt után az idén elsőáldozottak haladtak, mosolygós szülők kísérték a kosárkáikban virágszirmokat vivő gyermekek felnőttekéhez igazított lépteit. Lelkükből zengett a zarándokének. A térre érkezve a keresztalják népe bekapcsolódott a rózsafüzér-imádságba.

A város plébániáinak idei elsőáldozói ezúttal székely ruhát öltöttek, és elfoglalták kiemelt helyüket. Hosszú harangszó és a helyi egyházközségek egyesített kórusainak éneke kísérte a szerpentinen körmenetben vonuló asszisztenciát. Jakubinyi Györgyöt, a gyulafehérvári főegyházmegye érsekét Mátyás Károly főesperes-plébános köszöntötte. Székelyudvarhelyi úrnapi búcsús hagyomány, hogy a főcelebráns a főegyházmegye mindenkori főpásztora, hiszen 1949-ben, az utolsó szabad főtéri körmenet alkalmával Márton Áron püspök vitte az Oltáriszentséget.

Az érsek bevezető gondolatában Jézus búcsúvacsorájára irányította a figyelmet. Kiemelve: Jézus nem emlékképet adott tanítványainak. Az Oltáriszentség és a papság alapításával jelenlétét kaptuk az idők végezetéig. Konszekrált kenyér és bor ma is ott van, ahol érvényes egyházi rend van. Az úrnapi mise és körmenet pedig hitvallás: miként viszonyulunk Hozzá a családban, az egyházban, illetve ájtatosságainkban.

A búcsú meghívott szónoka, Varga Rezső kanonok, főegyházmegyei vagyonkezelő emlékeztetett, az ünnep és a szentmise központja Jézus, a két legfontosabb élelem, a kenyér és a bor valóságos jelenlétében. Az eucharisztia mindennapi táplálék, erőforrás, a betegnek gyógyszer, vigasz, de Rá-nézés is: itt van valóságosan. Legyünk közel Hozzá, alakítsunk ki közelséget Vele, maradjunk beszélő viszonyban Jézussal. Nem elég csak a templomban ájtatoskodnunk, a világban is tanúságot kell tennünk Róla. Aki nem kerekedik fel, soha nem találhat Rá – az istenképűséget kell keresnünk. A körmenet a templom falainak meghosszabbítása minden ember élete felé – hallottuk a homíliában. Az Úr velünk jár a jelképes úton, és életünkön keresztül akar velünk lenni. Az Úrnapját ünneplő ember győzelemről énekel: Krisztus legyőzte a halált, és szétosztja magát minden szentáldozásban. Találkoztunk-e valóban Vele? Kapcsolatban vagyunk-e? Hordozzuk-e Krisztust életünk utcáján? Tudjuk-e szeretetben és igazságban hallgatni Őt, mint az emmauszi tanítványok, és lángol-e közben a lelkünk? Ma újra ránk bízza magát: vigyük ki az utcára, vigyük be otthonainkba. Ami ebben akadályoz, azt zárjuk ki életünkből. Vegyük észre a velünk járó Urat. Nem elég a szó, a mai embernek tanúságtevő keresztényekre van szüksége. A mai, képekkel telített világban a szavak nem számítanak. „Példát adjatok nekik!” – idézte Ferenc pápát. Áldáskérő gondolatként elhangzott: maradjon családjainkkal, a ránk bízottakkal, a velünk ünneplőkkel, valamennyiünkkel Jézus.

A tavaszi ünnepkört lezáró Úrnapján a Mennyei Kenyér által a köztünk élő Ige áldását kérték a körmeneti stációk alatt. Hálaadás és szentségi áldás után a főesperes köszönetet mondott Istennek a szent napért, hogy átélhettük Isten Jézus Krisztusban köztünk maradt szeretetét, és mindenkinek, aki áldozatot hozott az ünneplésért.