A hajléktalanszállóról indult, több országban dolgozott, majd ugyanoda tért vissza

A lengyelfalvi Kádár Sándor már 1997-ben, nem sokkal válása után a székelyudvarhelyi hajléktalanszálló lakója lett. Mivel azelőtt is kőművesmunkákból tartotta el családját, később is ebből szerzett jövedelmet. Elmondása szerint egyszer lehetősége lett volna falun házat vásárolni, azonban a ház tulajdonosa minden találkozáskor módosította a kért összeget, ezért feldühödött, és elállt a vásártól. Négy év hajléktalanság után, zsebében összegyűjtött pénzével, elindult Brassóba, majd onnan elvonatozott Bukarestbe, ahol eldöntötte, hogy Belgiumba repül. Az iskolában tanult franciát, ezért nem félt az utazástól. Éjjel érkezett meg a reptérre. Pár nap múlva sikerült munkát találnia egy helyi szállodánál, ahol a szobafestői munkáért cserébe szállást és ételt kapott. Egy nézeteltérés miatt azonban nem sokáig maradt, úgy határozott, hogy Spanyolországba repül. Szerencséje volt, mert jó szándékú emberekkel találkozott, akik segítségével ismét egy szállodában dolgozhatott. De nem maradt sokáig Spanyolországban sem, onnan Portugáliába, majd Franciaországba, Olaszországba és végül Hollandiába utazott, mindenhol szobafestésből, falburkolásból tartotta el magát, anyagi gondjai nem voltak, de sehol nem szándékozott letelepedni. 

Amikor bezárul a kör 

Legjobban Hollandiában szerette, és vissza sem jött volna onnan, ha a nyár elején nem lopják el az iratait. A követségen ideiglenes igazolást állítottak ki neki, amellyel pár napon belül el kellett hagynia az országot: július hatodikán ért Udvarhelyre, azóta ismét a Budvár utcai hajléktalanszállón lakik. 2012-ben Hollandiában szívműtétje volt, amiért fizetnie kellett, mivel a sok év alatt munkaszerződés nélkül dolgozott és nem volt betegbiztosítása. Így az előzőleg megtakarított pénze el is fogyott. Véleménye szerint mostanra talán sikerült volna elérnie, hogy Hollandiában szociális segélyhez jusson, de iratok hiányában ez már lehetetlenné vált. Itthon van két gyereke, akikkel tartja ugyan a kapcsolatot, és szeretik őt, azonban egyikük sem él olyan körülmények között, hogy hozzájuk költözhetne. Jelenleg magas vérnyomása miatt gyógyszert szed, szívbetegsége legyengíti, és a napokban egy figyelmetlenség következtében annyira megütötte a lábát, hogy nehezen mozog. Elmondása szerint nem szereti az alkoholt és cigarettára sem költi a pénzt. Hogy mi lesz a jövőben? Majd az is kialakul – mondja a kalandos életű férfi. Történetét hihetetlen könnyedséggel mesélte el, olyan emberként, aki úgy fogadja az életet, ahogy jön, harag és düh nélkül.   

Megtelt a szálló

A székelyudvarhelyi hajléktalanokról nem készült hivatalos nyilvántartás, azonban számukat húsz körülire becsülik. Farkas Réka, a Budvár utcai hajléktalanszállót működtető Albert Schweitzer Alapítvány munkatársa szerint többen vannak olyanok, akik hajléktalannak néznek ki vagy éppen a városban kéregetnek, de van, hova hazatérniük. A hajléktalanszállónak hét-nyolc állandó lakója van, akik évek óta ott töltik az éjszakákat. Egy részük olyan nyugdíjas, akinek nincs hozzátartozója vagy családja kirekesztette. Rajtuk kívül folyamatosan jelennek meg újak. A csoportos fertőzések elkerülése érdekében a beköltözés előtt mindenkitől egészségügyi igazolást kérnek. Esetükben a kórház ingyen elvégzi a vér- és tüdővizsgálatot. 

A hideg időjárásra való tekintettel múlt péntek óta már délután négy órakor beengedik a hajléktalanokat az éjszakai menhelyre. A tizenegy férőhelyes szálláson azóta telt ház van, a hét férfi és négy nő reggel kilenc óráig melegben, fedél alatt tartózkodhat. Télen az itt meghúzódók száma is megnő, ilyenkor a folyosón elhelyezett matracokon is alszanak. Tavaly télen tizenhét személynek biztosítottak szállást. 

Szerdánként mentálhigiénés szakember, pszichológus, valamint szociális munkás tart nekik csoportfoglalkozást. Tavaly kéztörlőket szőttek, amelyekhez bárki, akinek szüksége van rá, a helyszínen ingyen vagy adomány ellenében hozzájuthat – tudtuk meg Farkas Rékától.