Tárlat a sokarcú Petőfiről
Kosztolányi Kata •
2018. március 14., 20:00
• utolsó módosítás: 2018. március 14., 20:02
Petőfi a kortárs vizuális művészetben címmel nyílt kiállítás szerdán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum képtárában. A tárlat április 15-éig látogatható.
„A kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeummal tavaly indult az együttműködésünk, amikor egy itteni válogatást küldtünk ki hozzájuk. Annak mintegy második felvonása ez a mostani kiállítás” – mondta el elöljáróban Veres Péter, a székelyudvarhelyi múzeum munkatársa. „Három koncepció mentén válogattuk a műveket:
alapvetően Petőfihez kapcsolódó alkotások, azaz portrék, Petőfi-művek, illusztrációi vagy azok inspirációi szerepelnek a kiállításban, illetve helyet kapott a Petőfi-kultusz, aminek legfőbb pontja a költő szülőháza, amely eredeti állapotában és berendezésével várja a látogatókat.
A másik szempont az volt, hogy a harmincöt éve folyamatosan gyűlő kollekció tárgyaiból frissek és régiek egyaránt legyenek. Végül azt is figyelembe vettük, hogy szállítható művek legyenek” – mesélte Kispálné Lucza Ilona, a kiskőrösi múzeum igazgatója, aki a megnyitó előtt készségesen kísért végig a huszonnyolc alkotást számláló tárlaton.
A téma olykor a padlón hever
Néhány kiállított művön a Petőfire jellemző eszmevilág köszön vissza, úgymint a szabadság vagy március 15-e gondolata, a szerelemre adott mai válasz sokszorosított grafikában, a kettévágott fekete kenyér vagy a hőn szeretett Alföld, ahogy a mai gyerekek találkozhatnak vele népi játékok formájában.
Elnézve a Helység kalapácsa figuráinak sarkított jellemábrázolását sugalló szoborcsoportot, az Apostol-sorozatot vagy a játékosan összekomponált Anyám tyúkját és Füstbe ment tervet – a híresebb művek is jócskán szolgáltattak inspirációt.
Kuriózumszámba megy egy merített papíron megjelenített díjnyertes alkotás, egy Magyarország 2004-es EU-csatlakozása jegyében készült grafika, egy kézzel festett huszárcsoportkép, melynek egyik mása Habsburg Ottó tulajdonába került. A költő alakja impresszionista portréként, Aknay János Kossuth-díjas festő hetvenes évekbeli ecsetvonásaiban, a jövőbe meredő és lemondó poétaként, a pusztában magáramaradottság képében nyilvánul meg.
Egy világjáró művész a békéscsabai vasúti büfé megrongálódott padlókockájában ismert Petőfire, vagy itt ez a virágokkal borított portré, ami azt üzeni, hogy a kultusz lassan az ünnepre, koszorúkra korlátozódik, és a látvány eltakarja a lényeget
– fogalmazott a kurátor, megemlítve még az utolsó pályázat Petőfi új kabátja című darabját, hiszen „ahogy múlnak az évek, úgy formálódik a Petőfiről alkotott képünk”. Erdélyi alkotót csak egyet véltünk felfedezni, a nagyszebeni származású Damó István személyében.
Volt, van és lesz
Végül Róth András Lajos könyvtárőr foglalta össze a kiállítás üzenetét:
a Székelyföldön kevésbé ismert művészek Petőfi-képzetét adja vissza, hiszen mindegyikük más szemszögből, más műfajban jeleníti meg, de végül is csak átcseng a ’48-as forradalom szellemisége
– annak a kornak a felértékeléséről, ugyanakkor a költő tiszteletéről szól ez a kiállítás, hiszen Petőfinek volt, van és lesz kultusza”.
24h
