Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

08:37

Ne ijedjen meg, ha szirénákat hall Csíkszeredában: nagyszabású gyakorlatra készülnek

08:22

A fiatalok háromnegyede itthon maradna – legalábbis a kézdivásárhelyiek

07:35

Újra nekifutnak: legyen katolikus felekezeti iskola Marosvásárhelyen

21:12

Lezárul egy korszak az Inter Gyergyónál, de nem végérvényesen

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Azonnal elhagyni ezt az országot – figyelmeztet a külügyminisztérium

Már az urna mellett nyilatkozni akartak, kitessékelték Simionékat a szavazókörzetből

Így szaladtak pénteken reggel a medvék Nyárádtőn – videó

Hargita és Kovászna megye jól teljesít

Két darabban az autó, de a sofőr túlélte

Korodi: aggasztó helyzetben az erdélyi magyarság

Gokartpálya épül Csíkszereda nyugati ipari övezetében

Korodi Attila boldog, de azért van egy kérése is

Négyzetméterenként közel kilenc euróért bérel irodákat a csíkszeredai városháza

Táblát rongáltak meg ismeretlenek az úzvölgyi katonatemetőnél

Szobrot kapott a forradalom búzásbesenyői áldozata

Huszonöten mentek be Búzásbesenyőből Marosvásárhelyre 1989. december 21-én, hogy kiálljanak a szabadságért. Egyiküket, a 33 éves Pajka Károlyt gyilkos lövedék találta el, és már nem tért haza családjához, szülőfalujába. Harminc év múlva, december 22-én mellszobort emeltek tiszteletére.

Simon Virág

2019. december 22., 15:222019. december 22., 15:22

2019. december 23., 10:162019. december 23., 10:16

A római katolikus templomból is a megemlékezésre vonultak az emberek

Fotó: Haáz Vince

Simon Virág

2019. december 22., 15:222019. december 22., 15:22

2019. december 23., 10:162019. december 23., 10:16

Búzásbesenyőben a két templom szomszédságában álló kis parkban vasárnap délben avatták fel Pajka Károly mellszobrát. A templomból kijövők kegyelettel emlékeztek egykori falustársukra, aki harminc évvel korábban Marosvásárhelyre ment, hogy a hangját hallassa a szabadságért.

Simon István, kerelőszentpáli polgármester, 30 évvel ezelőtt tagja volt annak a búzásbesenyői csoportnak, amely három napot töltött Vásárhelyen, és a hideg, esős decemberi időben a város főterére vonulva követelték a diktátor lemondását.

Egyik bajtársunk nem jött haza velünk. Emlékszem, amikor hazaértünk, első utunk a kultúrotthonba vezetett, ahol még a falon állt a diktátor fényképe. Levettük és az épület előtt elégettük.

Voltak olyanok a faluban, akik akkor azt mondták nekünk, menjünk haza, mert bajunk eshet. Azóta sem derült ki, hogy ki lőtt akkor ránk, kinek a fegyvere ontotta életét Pajka Károlynak. Kegyelettel emlékezünk bajtársunkra, aki hősi halált halt a szabadságért, azért, hogy mi most a falu központjában karácsonyra készülődve, összegyűlhessünk, együtt énekelhessünk” – emlékezett vissza a polgármester.

Pajka Károly két fia és a községvezető leplezte le a szobrot

Fotó: Haáz Vince

„Érdemes volt-e akkor az utcára vonulni és meghalni?” – tette fel a kérdést Novák Zoltán történész, RMDSZ-es szenátor az ünnepségen. Válaszában kifejtette, hogy ha 1989-ben nem történik változás, akkor pár éven belül az erdélyi magyarok is az erdélyi szászok sorsára jutottak volna.

Pajka Károly áldozata, kiállása nélkül mi ma nem állhatnánk itt. Igazi hősök voltak azok, akik hittek a szabadságban és legyőzték a félelmüket és az utcára mentek. Ma is szükségünk van olyan hősökre, akik kiállnak az igazságért és legyőzve félelmüket, mernek cselekedni, tenni a közösségért, a nemzetért

– hangoztatta Novák Zoltán.