Szent Mátyás, a jégtörő

Jézus mennybemenetele után a tanítványok Júdás, a Megváltó árulója helyébe sorshúzással választották ki maguk közül Mátyást, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról” – írja az Apostolok Cselekedetei. A hagyomány szerint a Szentföldön és Etiópiában hirdette az evangéliumot.

Mátyást megkövezték majd nyakazó bárddal lefejezték, így szenvedett vértanúhalált.

Ábrázolásain ezért szerepel a bárd vagy a szekerce, és emiatt választották védőszentjüknek a mészárosok, illetve az ácsok. Patronátusa alá tartoznak továbbá az építőmunkások, a lakatosok, a hentesek és a szabók. Hozzá fohászkodnak szamárköhögés, himlő, meddő házasság esetén. A halászok is védszentjükként tisztelik.

A napján fogott hal, „Mátyás csukája”, az év folyamán bő halászzsákmány előjele. A Mátyás-napi tojásból kelt liba viszont szerencsétlenséget hoz. Ismertek a naphoz kötött, sorshúzással illetve szerelemmel kapcsolatos jóslatok is. Az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek.

Időjárásából az éves termésre és a tojásszaporulatra jósoltak: a hideg idő jó termést, a szeles kevés tojást ígér.

A februári szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták. A szent ereklyéit Trierben, a Szent Mátyás-apátság bazilikájában őrzik. Magyar nyelvterületen Mátyás király tisztelete növelte a szent népszerűségét és a név elterjedését.