Székelyek, ha összegyűlnek, a következő száz évre készülnek

Óriás, kétszázötven méteres székely zászlóval, autonómiát skandálva vonultak be a város főterére a résztvevők vasárnap kora délután. Természetesen jelen volt az ellenpólus is, a közeli Mihai Viteazul-szobor előtt tucatnyian román nemzeti zászlót lobogtatva vettek részt egy rögtönzött ellentüntetésen.

A székelyek nagygyűlésén elsőként Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szólt az egybegyűltekhez, emlékeztetve a jelenlévőket, hogy az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésen

Ki a szeparatista? – tette fel a kérdést, két választ kínálva: „akik ellopják adólejeinket Bukarestben, vagy mi, akik békésen, demokratikus úton nyújtunk be törvénytervezetet a parlamentben”.

„A mindenkori időhúzó román politikum a felelős azért, hogy száz éve késik Székelyföld autonómiája” – szólt az egybegyűltekhez Mezei János korábbi gyergyószentmiklósi polgármester, a Magyar Polgári Párt választmányi elnöke, aki úgy véli,

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy a jelenlévők a közvetlen demokrácia eszközével fejezik ki a székely nép akaratát. Tőkés a Székelyföldön élő románokra is kitért, biztosítva őket, hogy nem maradnak ki az autonómiából, éppen ezért kéri a támogatásukat.

„Az anyanyelv nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, a régiók autonómiája pedig az ország fejlődését szolgálná” – adott hangot véleményének Sabin Gherman kolozsvári aktivista, aki szerint

A felszólalók sorát Izsák Balázs, az SZNT elnöke zárta, eredményként értékelve, hogy az elmúlt száz évben a székelység a román közigazgatás alatt is megőrizte számbeli többségét Székelyföldön.

Ne féljenek tőlünk, hanem tárgyaljanak velünk – tanácsolta a román a politikumnak az SZNT elnöke, aki a jövőre vonatkozóan úgy fogalmazott, hogy „készülünk a következő száz évre, megbecsüljük más népek méltóságát, és elvárjuk, hogy megbecsüljenek minket is”.

A nagygyűlés során hazafias dalokkal szakították meg időnként a szónokok beszédeit, a sepsiszentgyörgyi esemény egyik felemelő pillanata volt, amikor Vesztergám Miklós tárogatón szólaltatta meg a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország és az Ott ahol zúg az a négy folyó című énekeket – a kezdeményező nem maradt egyedül, a tömeg hamar bekapcsolódott és együtt énekelt.