A lelkiekben gazdag falu

„Legyenek büszkék, alfalviak és borzontiak, hiszen Alfalunak 32 hivatásos és ugyanennyi amatőr képzőművésze a Jóisten ajándéka. Az első Művészetek Éjszakáján 76 alkotótól több mint 350 alkotást tártunk önök elé, de ez csak kóstoló, raktáron szinte még ugyanennyi van” – szólt vasárnap, az ünnepélyes megnyitón Gál Mihály, külön köszöntve a Vadárvácska táborba érkezett alkotókat.

„A művészet éjszaka születik, éjszaka érzi jól magát mindenki lelkében, mert a művészetnek csendre van szüksége. A Művészetek Éjszakája arra is lehetőséget biztosít, hogy az ember megálljon, ne siessen, mert szívesebben szakítunk ki az álmainkból, mint a munka idejéből. Ennek az éjszakának van varázsa, alkalom arra, hogy seregszemlét tartsunk:

– szólt Balázs József festőművész jó tanácsa.

A gejzírek földjén van egy íratlan szabály: azok, akik látták és gyönyörködhettek a feltörő vízsugárban, még akkor is megőrzik emlékeikben annak a helyét, ha tudják, hogy többé az soha nem tör fel. Ez nálunk is szabály lehet. Nekünk, akik Sövér Elek tehetségét az alkotásaiból tudjuk megismerni, az ő rövid életének gazdag termése legyen inspiráció és jel, mely megmutatja: ahhoz, hogy maradandót alkosson az ember, nem kell feltétlenül matuzsálemi kor.”

– fogalmazta meg a Gyergyói Hírlap kérésére a kolléga iránti háláját Márton Árpád festőművész. A nagyközönséghez szólva visszaemlékezett arra az időszakra, amikor a művészeti pálya felé kacsintgatva, nem akarták diplomáját kiadni, nehogy szégyent hozzon a falura. Magasra tették számára a mércét az alfalvi, akkor már neves képzőművészek. Sövér Elek volt a biztató, menjen, felvételizzen. Pótfelvételire mehetett csak Márton Árpád, hiszen az első időpontra éppen bárca volt, a bükkfői csapgyűjtés elsőbbséget élvezett. „Amikor végül megjelenhettem a vizsgán a zöld kalapommal meg a darócruhámmal, egy titkár bácsi azt mondta, figyelj ide, fiúcska, olyan elődök vannak a faludból, mint Ambrus Imre, vagy Sövér Elek, aki ősztől tizenegyedik osztályos lesz. Te fogsz-e tudni nyomdokukba lépni? Ez nekem óriási felkiáltójel volt.”

Sövér Elek pártfogója lett az ifjú Árpádnak, bevezette a nagyobbak köreibe, és amikor ballagott, kicsengetési kártyát is adott neki, rajta egy Madách-idézettel: „Ha elfáradsz a küzdelemben, próbálj hinni a győzelemben.” „Ez akkora szeget ütött a fejembe, hogy festőládámnak a belső felébe feketével felírtam, és jelen pillanatban is a műtermemben van” – mondja Márton Árpád, aki nagy lokálpatriótaként emlegeti Sövér Eleket. Olyan emberként, aki mindig szárnyai alá vette a falujából kikerülő művészpalántákat. Bevallja, felnézett rá azért is, ahogy a portrékat festette: