Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

15:01

Méltó lezárás: fölényes győzelemmel fejezte be az idényt a Sepsi-SIC

14:45

Rangos gyermekkórházzal működik együtt a marosvásárhelyi orvosi szakkollégium

13:29

Ismét megnőtt a Korond-patak vízszintje Parajdnál, beindították a nagykapacitású motoros szivattyúkat

13:21

Közepes erősségű földrengés volt hajnalban, ezt később még két kisebb követte

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Azonnal elhagyni ezt az országot – figyelmeztet a külügyminisztérium

Meghalt egy hároméves gyermek és egy nő, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy kamion

Így szaladtak pénteken reggel a medvék Nyárádtőn – videó

Orbán Viktor arcát felhasználva kampányol George Simion

Gyerekét érintő szexuális bántalmazás miatt tett feljelentést egy édesanya

Korodi: aggasztó helyzetben az erdélyi magyarság

Orbán Viktor arcát felhasználva kampányol George Simion

Orbán–Kelemen egyeztetés: a magyar kormány meghatározónak tekinti az RMDSZ álláspontját

Saját kezébe venné a város a parkolóház megépítését

Táblát rongáltak meg ismeretlenek az úzvölgyi katonatemetőnél

Soós Zoltán szerint Floreát mesterségesen, lélegeztetőgépen tartják Marosvásárhely élén

Fotó: Haáz Vince

Soós Zoltán, az RMDSZ és a marosvásárhelyi magyarság tavalyi polgármesterjelöltje nem tartja rangon alulinak, hogy „mindössze” körzeti elnökként tér vissza a politikába. Azt sem bánja, hogy nincs ott a parlamentben és a helyi önkormányzatban, de sajnálja, hogy a képviselők nem vállalnak fel kellő súllyal kulturális és történelmi ügyeket. Soós azon kevés RMDSZ-esek között van, akik partnerként kezelnék a Szabad Emberek Pártját.

Szucher Ervin

2017. október 19., 13:242017. október 19., 13:24

– A körzeti elnöki tisztség elvállalására felkért Soós Zoltán ismét visszatért az RMDSZ-be és a politikába. Mi késztette erre a lépésre?

– Én eddig sem szálltam ki a politikai életből, csak visszahúzódtam, és végeztem a Maros Megyei Múzeumnál rám háruló kulturális tevékenységemet, vezetői feladataimat. Ugyanazt tettem és teszem, mint eddig: jelen vagyok és dolgozom a közösségi szférában és közösségi szféráért.

Mindemellett sajnálattal tapasztalom, hogy az utóbbi egy, másfél évben igencsak romlott a marosvásárhelyi magyarság helyzete. Ezért is tartom fontosnak a közösségépítést, hogy a három év múlva esedékes választásokon ne járjunk úgy, mint többször is az utóbbi évtizedben.

Nem hiányzik, hogy ismét skatulyából vagy ingujjból húzzanak ki valakit, és úgy jelöljék, hogy sem ő, sem a város magyarsága nincs felkészülve a megmérettetésre. Vissza kell állítanunk a városi körzetek feladatkörét és tekintélyét, azt, amellyel az 1990-es években rendelkeztek, amikor afféle kötőanyagként működtek a választók és választottak között, nagyon jól kommunikáltak és kiválóan mobilizáltak. Kampányom alatt is éreztem, mennyire hálás a polgár, akihez bekopogunk, elbeszélgetünk, kikérjük a véleményét, megkérdezzük, miként képzeli el a jövőképét. Ha hiteles akarsz maradni a politikában, félreteszed a kudarcélményeidet, az esetleges sérelmeidet, nem fordítasz hátat a közösségednek, hanem folytatod a munkádat. Ezért is vállaltam szerepet az egyik, szinte teljesen szétesett körzet újjászervezésében.

Fotó: Haáz Vince

– Nem tartja egyfajta visszalépésnek ezt a körzeti elnöki státust? Egyik nap majdhogynem polgármesterré választják, aztán szinte bekerül a parlamentbe, most pedig a város leggyengébb körzetének újjáélesztését bízzák önre.

– Lehet így is értelmezni, lehet másként is… Én azt látom, hogy a város nyolc körzetéből alig működött egynéhány, a polgármesteri szék visszaszerzése pedig a gyengélkedő körzeteken bukott el. Úgymond hivatalos visszatérésemet, politikai terveimet már korábban egyeztettem az RMDSZ felső vezetésével, a közeljövőben pedig leülünk az új városi és megyei vezetőkkel is átbeszélni. Mindig is úgy láttam az értelmét a harcnak, ha csapatot alkotunk. Hogy leszek-e ismét polgármesterjelölt vagy sem, még nem tudom, tény, hogyha egy fontos kérdésben nincs konszenzus, én nem erőltetem.

– Válaszából azt olvasom ki, hogyha egy szóval is felkérik a jelöltségre, örömmel vállalná.

– Továbbra is fenntartom, amit az elveszített választás után mondtam, éspedig,

hogyha van egy egységes – az RMDSZ-ből, a néppártból és a polgári pártból álló – csapat mögöttem, akkor látom a küzdelem értelmét.

Nem véletlenül soroltam fel a három alakulat nevét, hisz én a továbbiakban is az összefogás híve vagyok. Ha netán kiszorítósdit fogunk játszani, félreálltam.

– Továbbra is a közös előválasztás híve?

– Föltétlenül. A közös, demokratikus döntés 2016-ban egy óriási fegyverténynek bizonyult. Már csak azért is, mert ennek köszönhetően a választások előtt három hónappal nem ébredtünk arra, hogy valaki önjelöltként, odafentről a választók nyakába varrja magát, mint ahogy történt 2008-ban, majd 2012-ben. Semmiképp nem lesz könnyű dolgunk, hisz három év múlva egy újabb jelenséggel is szembe kell néznünk, a 2016-os választások előtt megjelent Szabad Emberek Pártja, a POL megerősödésével.

Fotó: Haáz Vince

– Miközben az új alakulat jó néhány magyar ügyet is felvállalt, az RMDSZ inkább ellenséget, jobb esetben riválist lát a POL-ban, mintsem partnert. Az ön értékrendjében hol helyezkedik el ez a párt?

– Én partnerként tekintek a POL-ra, a kampányom alatt többször is jeleztem az alakulat alapítójának és egyben elnökének, Dan Maşcának, hogy szívesen tárgyalóasztalhoz ülnék vele.

Én a POL-ban nem az ellenséget, még csak nem is az ellenfelet látom, hanem azt a politikai alakulatot, amely szintén Marosvásárhely fejlesztéséért, a városházi korrupció megfékezéséért, a favoritizmus kiiktatásáért küzd. Az elmúlt egy esztendő alatt több, kisebbséget érintő kérdésben markánsabb, helytállóbb véleményt fogalmaztak meg, mint az RMDSZ tanácsosai.

Mindezek alapján a Szabad Emberek Pártja egy természetes szövetségesünk kellene hogy legyen. Persze nincs kizárva az sem, hogy majd saját polgármesterjelölttel rukkoljanak elő, amit, legyünk őszinték, nem kérhetünk számon.

– Említette a kiszorítósdit. Hogy érzi, a tavaly novemberben, az országgyűlési képviselői helyekért szervezett megméretkezésen éppen ennek a játéknak lett volna az áldozata?

– Egyértelműen. Már rég túltettem magam, sőt akkor sem éreztem különösebben rosszul magam, hisz számomra a múzeum keretében kifejtett munka az elsődleges. Hogy mégis próbálkoztam, annak az az egyszerű magyarázata, hogy úgy éreztem, valami pluszt tudok hozni az RMDSZ bukaresti képviseletébe. Számos olyan témában vállaltam volna szerepet, amely hiányzik a politikai közbeszédből. Tudomásul vettem, elfogadtam a küldöttek döntését, nem firtattam és nem is firtatom, hogy ki, miért és hogyan szavazott az akkori előválasztáson.

Fotó: Haáz Vince

– Azzal, hogy a tavaly függetlenként próbálta megszerezni a polgármesteri széket lényegében lemondott arról, hogy kudarc esetén tanácsosként, netán alpolgármesterként folytassa korábbi önkormányzati munkáját. Amióta a tanácsban nem hallathatja a hangját, mintha elfelejtődött volna Bethlen Gábor főtéri szobra.

– Két évvel ezelőtt nagy sikernek számított, hogy a román többségű tanáccsal sikerült elfogadtatnunk, hogy Erdély fejedelmének a főtéren szobrot állíthassunk. Sőt még pénzt is tudtunk erre elkülöníteni a városkasszából. Sajnos a tavaly nyár óta ez az ügy teljesen elhalt. Azoknak, akik utánam, utánunk jöttek, kötelességük volna a Bethlen-szobrot is ugyanúgy felvállalni, mint például a római katolikus iskola vagy egyéb fontosnak tekintett ügyeket.

– Látván a jelenlegi RMDSZ-frakció vergődését, utólag nem bánja, hogy a mindent vagy semmit típusú döntésével kiiktatta magát az önkormányzati döntéshozatalból?

– Nem, és ennek két oka is van. Egyrészt a tanácsosok kiválasztásánál senki nem kérte ki a véleményemet. Félreértés ne essék, ennek semmi köze a frakció teljesítményéhez. Lehet az önkormányzat tagjait kritizálni, de figyelembe kell venni azt is, hogy a városházán semmi nem változott, ugyanaz a helyzet és ugyanaz az ember uralkodik 2016 után is.

Tanácsosainknak továbbra is egy kiskirályi hatalommal rendelkező, „kezelhetetlen” polgármesterrel kell szemben állniuk, aki bármilyen bűncselekményt követ el, immunitást élvez. Egy ilyen emberrel nagyon nehezen tudnék dolgozni – és ez a második oka annak, hogy nem bánom, hogy nem lehetek önkormányzati képviselő.

Dorin Floreával bármilyen egyezséget köthet az ember a város előrejutásáért, ha ő egyet gondol, másnapra akár el is felejtheti. A regnáló polgármester nem az a koherens tárgyalópartner, akivel ma megbeszélek valamit, és tudom, hogy az egyezség holnap is érvényes. Sajnos a jelenlegi városvezető semmiben nem partner.

Tudjuk, hogy Floreát – bizonyos szervek, hadd ne említsem melyek, hisz mindenki tudja – mesterségesen, lélegeztetőgépen tartják a város élén, nem tudom, hány bűnügyi dossziéval a háta mögött. Marosvásárhelyen a jogállam már jó ideje megfoghatatlan fogalom.