Sikeresnek bizonyult az EMI ajándékgyűjtése

Az ajándékgyűjtés sikeresnek bizonyult, mert a helyi szervezeteken keresztül (Várad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy) több magyar ember mosolyt varázsolhatott a gyerekek arcára, könyveket, tanszereket, játékokat, ruhákat adományozva, amelyekből ajándékok készültek. December 19-én öt lelkes fiatal kerekedett fel, hogy az összegyűlt adományokkal felkeressék a mások által elfeledett magyar szórványtelepüléseket. Az ifjak legfőbb célja az volt, hogy az ott élő magyar gyermekeket ne csak kézzelfogható dolgokkal ajándékozzák meg, hanem lelkiekben is gazdagítsák őket, tiszta szívből jövő szeretettel éreztetve velük, hogy léteznek olyan fiatalok, akik foglalkozni akarnak a szórványban élőkkel, többek között támogatván mindazokat, akik magyar nyelven kívánnak tovább tanulni.

A kis csoport első állomása a magyarigeni lelkipásztor, Gudor Botond otthona volt. Az ott összegyűlt gyermekek versekkel köszönték meg az angyalka ajándékait. Magyarigen után Boroskrakkó következett, ahol az utolsó keresztény magyart keresték fel.

Balázsfalván Németh Ferencz lelkipásztor parókiáján vártak rájuk az apróságok, akik fülig érő mosollyal köszönték meg a meglepetéscsomagokat.

Magyarpéterfalván a templomban Makkai Dénes lelkipásztor és ötven gyerek szívből szóló karácsonyi éneke köszöntötte az EMI-seket, akik az ünnepi dalokat lelkesen éneklő gyermekek között osztották szét az ajándékokat.

Türben Kémenes Lóránt atya otthonában hagyták a csemetéknek szánt ajándékokat, amiket a karácsony esti ünnepségen osztottak szét.

A hosszú, 460 kilométeres, hóban, fagyban való utazás nehézségeit meg sem érezték, mert a gyerekek mindenütt meleg szívvel fogadták őket, és ez mindennél többet ért – fogalmazott Szakács Júlia, aki hangsúlyozta: elérték céljukat, mert az örömszerzés pillanatait is át tudták élni. „Érdemes a szórvány magyarságért küzdeni és csodákat tenni, annak reményében, hogy mások is megértették a szeretet és odafigyelés szükségét a szórványban élő emberek életében. Ők nemcsak hallani, hanem érteni is akartak, leguggoltunk melléjük, hogy a szívdobogásunk közel legyen. Mert ő értük is dobog”.