A héttagú évfolyamot még Az ördög című darabban zárta szívébe a nagyérdemű

2010-ben végeztek először olyan ifjú színészek, akik a bolognai rendszer bevezetésének következében, a korábbi négy helyett öt éven át tanulták a mesterséget.

Hétből hat Budapesten próbál szerencsét

A hét színésztanoncból álló évfolyam – négy lány és három fiú – Az ördög című darabbal hódította meg a közönséget, de játszottak Molière Dandin György című darabjában, az Egy asszonygyilkos vallomásában, utolsó színitanodás előadásukként pedig a Körtáncban mutatták meg tehetségüket.
Az utolsó stúdiós produkciójuk óta több mint fél év telt el, azóta Gecse Ramóna a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulathoz került, a többiek pedig a magyar főváros felé vették az irányt. Kovács Annamária, Fekete Réka-Thália, Koncz Andrea és Orbók Áron szabadúszó Budapesten, ami azt jelenti, hogy castingokra járnak, és különböző társulatoknál előadásokra szerződnek. Fekete Zsolt és Derzsi Dezső a KOMA társulathoz szerződött, de az sem hagyományos kőszínház, hiszen nem rendelkeznek állandó színpaddal.

Túltermelés, helyek befagyasztása, anyagiak...

Hogy mi az oka a tömeges budapesti munkavállalásnak? A székelyudvarhelyi származású Koncz Andrea szerint amellett, hogy a kormány befagyasztotta a helyeket a közszférában, a túltermelés is a színészek elvándorlásához vezet. „Évente 20–25 erdélyi magyar színész végez, ennyit pedig nem bírnak meg a hazai társulatok. Igaz, kaptam ajánlatot Nagyváradról, mégis úgy döntöttem, Budapesten leszek szabadúszó, mert Nagyváradon csak civil szerződéssel tudtak volna alkalmazni. Budapesten pedig úgy érzem, kevesebb lemondással tudok élni. Nagyon őszinte leszek: nem akartam két év múlva otthon megfáradt, kiégett színész lenni” – mondta Koncz Andrea, aki a Budaörsi Játékszín művészeti vezetőjétől, Magyar Attilától kapott egy szerepajánlatot, aztán jött egy Mágnás Miska beugrás, de a KOMA színház is megvette egy előadását. Emellett rendszeresen szereplőválogatásokra jár.

Igaz: mindent elölről kell kezdeni

„A magyarországi tartózkodásom egyik előnye: nagyobb terem van ahhoz, hogy alkothassak, hiszen nagyon sokféle színház, sokféle formáció van itt. A mennyiség persze nem egyenesen arányos a minőséggel, de biztos, hogy nagyon sokat lehet tanulni. Úgy gondolom, odahaza nem indult volna be ennyire a pályám. Hátránya, hogy Budapesten mindent elölről kell kezdeni, ugyanis itt nem ismer a szakma. Ez pedig elég nehéz” – vallja be Andrea, aki mindezek ellenére nem akar elszakadni szülőföldjétől, sőt valamiféle kulturális visszacsatoláson gondolkodik.

Balról: Fekete Réka-Thália és Koncz Andrea a Sógornők című darabban

Ezért hozzák el februárban Marosvásárhelyre és Székelyudvarhelyre azt a darabot, amelyben három Marosvásárhelyen végzett színésznő is játszik. A Budaörsi Játékszín Sógornők című előadásában Koncz Andrea mellett, Kovács Annamária és Fekete Réka-Thália is szerepel.

Nehezebb, de megéri

Hasonlóképpen gondolkodik Fekete Réka-Thália is, akinek saját bevallása szerint sok lehetőséget kínál Budapest. „Érdemes szabadúszónak lenni itt, csak bátornak kell lenni hozzá. A hátránya az, hogy nagyobb a felelősség, mindent kétszer át kell gondolni, mintha az ember csak egy helyen, megadott időben dolgozna. Sokkal személytelenebb is a nagyváros, nehezebb beilleszkedni mind szakmailag, mind emberileg, de számomra megéri. Kapok annyit cserébe, hogy minden reggel tudom miért kelek fel és hajtok reggeltől estig” – állítja Thália, aki a Sógornők-beli szerepe mellett a Picaro társulatnál is dolgozik három előadásban, és ősszel az ARTUS művészeti stúdióban is szerepet kapott. „Színésznek akkor és ott éri meg lenni, ahol az embernek lehetősége van játszani. Szinte mindegy milyen városban él, ez a legfontosabb. Én itt kaptam színház- és játéklehetőséget, itt kell élnem, persze nem tudom, hogy meddig” – teszi hozzá az ifjú színésznő. És hogy mit produkálnak a budapesti nagyérdeműnek, az február 19-én Székelyudvarhelyen, 20-án Marosvásárhelyen derül ki, akkor hozzák el ugyanis a Magyar Attila rendezte Sógornők című darabot.

Gáspárik szerint a Kárpát-medence közös alkotási tér

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nem keseregnek azért, mert „kivándoroltak” a végzettek. „Mi arra koncentrálunk, hogy azok, akik kikerültek innen, életképesek legyenek bárhol. Vannak volt hallgatóink mindenfelé. A fontos, hogy ne azért menjenek Pestre vagy Egerbe mert kötelezi őket valaki, hanem mert művészileg ott tudják magukat megvalósítani. Én a Kárpát-medencét közös alkotási térnek tekintem” – mondta megkeresésünkre a színitanoda rektora, Gáspárik Attila, aki szerint még hazajöhetnek a színészek, csak nekik is akarni kell. „Volt hallgatónk, Katona László, most a Vígszínházban játszik, jövőre Kolozsvárra szerződik. Szőcs Artúr szovátai származású kiváló színész nemsokára Marosvásárhelyen rendez” – példálózott a rektor.