„Tudatosítani szeretnénk a fiatalokban, hogy a jövőjük kizárólag a saját kezükben van” – hangsúlyozza a kezdeményező.

Pályaorientáció csak „papíron”

A pályaorientáció ugyanis kiszorul az iskolai curriculumból: „papíron” létezik, de sem forrás, sem idő nincsen erre – fejtette ki Szalay Zsuzsanna iskolapszichológus.

„Papíron az osztályfőnöki módszertannak egy része a pályaválasztás, de az osztályfőnöki munka is szerteágazó, ezért sokszor nyolcadikra vagy tizenkettedikre marad hangsúlyozottabban ez a téma. Sem anyagi keret, sem fizikai idő nincs arra, hogy ezzel mélyebben foglalkozzunk” – fejtette ki a tanácsadó tanár.

A sikeres pályaorientáció egyébként több komponensből áll, egyrészt fontos része az önismeret, amely magában foglalja az egyéni képességek, a vágyak, az elképzelések tisztázását, ezeknek a laza átbeszélése segíti a diákot nyolcadik vagy tizenkettedik osztályban abban, hogy döntsön valami mellett. „De e mellett fontos megnézni, hogy mit mutat a munkaerőpiac, és ezt a két komponenst kellene összeegyeztetni. Ebben látnám a szakmai irányítás lényegét” – magyarázta Szalay Zsuzsanna.

Nem kudarc a váltás

Az iskolai pályaválasztás korántsem élethosszig szól, hisz az újabb kimutatások igazolják: szakmai élete során egy felnőtt rendszerint három-négyszer vált munkát, életpályát. „Inkább a rugalmasságra, a mélyebb önismeretre kellene hangsúlyt fektetni, illetve hogy ne a munkaerőpiaci trendeket kövessük a pályaválasztásban, ne a pénzes szakmák presztízse, anyagi vonzata legyen döntő, hanem az egyéni kompetenciák, a vágyak alapján szülessen meg ez a döntés” – sorolta a szakember.

Gyakori a kiégés

Egyébként gyakori a kiégés, már egészen fiatal korban. „Talán el lehetne kerülni a csalódásokat, ha a fiatalok idejekorán felteszik maguknak a kérdést: hol képzelem el magam a jövőben, milyen életre, életformára vágyom, hogyan érem el a célomat, hogyan tudok sikeresen elhelyezkedni, mit tudok a munkaerőpiaci igényekről, milyen karrierutakat járhatok be, tudok-e alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ha megvannak a válaszok, kevésbé fenyegeti őket annak veszélye, hogy nehezen korrigálható döntést hoznak, elvész tehetségük és tudásuk legjava, és életüket, munkájukat kényszerpályaként élik meg, vagy a megélhetés érdekében kizárólag külföldön keresik a boldogulást” – sorolta Száva Enikő.