Nyárádszeredai kérdés: siker-e a visszalépés?

A nyárádszeredai RMDSZ a szervezet országos vezetőinek tulajdonítja azt, hogy Maros megye prefektusa lemondott a kisváros tanácsosai ellen indított per folytatásáról. Úgy vélik, ezért Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, Kelemen Hunos országos elnöknek és főleg Kerekes Károly parlamenti képviselőnek tartoznak köszönettel. „Meggyőződésünk, hogy a prefektus nem lépett volna vissza olyan egyszerűen a pertől, ha felsőbb szintről nem kapott volna erre felszólítást” – áll a nyárádszeredai szervezet által a múlt héten kiadott közleményben.

„Egyesek a sarokból csaholgattak”

Markó Béla mintegy két hete tárgyalt Emil Boc kormányfővel a kialakult nyárádszeredai helyzetről, arra kérve a kormányfőt, hogy utasítsa a  Maros megyei prefektust a per visszavonására. Miután a nyárádszeredai tanácsosok többsége alig tíz napja megtette a bíróság által kért módosításokat egy 2008. évi határozat kapcsán, a prefektúra lemondott a per folytatásáról.

Ugyanakkor az RMDSZ sajnálattal nyugtázza, hogy amíg egyesek arra törekedtek, hogy lehető legjobban kerüljön ki a testület a kényes helyzetből, addig mások a kormánytól várták a megoldást, nem szavazták meg a határozat módosítását, és az utolsó pillanatig sem hitték, hogy a prefektúra vissza fogja vonni a pert. Mi több, a végén „felelőtlenul és hősként nyilatkozgatnak, holott szégyelniük kellene magukat” – áll a Mátyás János elnök és Tóth Sándor alpolgármester által aláírt dokumentumban.

MPP: A visszalépést sikerként ünnepli az RMDSZ

A nyárádszeredai MPP szervezet szerint nincs oka ünnepelni az RMDSZ-nek, amiért a tanácshatározat módosítása révén elérték az ellenük indított bírósági per visszavonását. A döntés nyomán a városi tanács kivette a közvagyoni leltárából azt a főtéri földterületet, amelyre az ortodox egyház tulajdonjogot tart.

Portálunknak megküldött közleményében a szervezet rámutat: az a három tanácsos, aki nem szavazta meg a leltár módosítását, „e kínos és elhamarkodott lépést szerette volna megakadályozni vagy legalább késleltetni”, mert tudatában voltak annak, hogy ezzel az ortodoxok a testület legerősebb kártyalapját ütik ki a főtér védelmezőinek kezéből.

Ezek után nem értik, mit ünnepel mégis az RMDSZ, hiszen „megnyílt egy út azok számára, akik új többletjogot szereztek maguknak fejedelemválasztó terünkre”. Nem találják időszerűnek köszönetet mondani a kormányfő-helyettesnek és a kultuszminiszternek sem, hiszen „elesett a székelység egyik történelmi gyülekezőhelyének a piactere”.

A levél fogalmazói elismerik: igaz, hogy anyagi szempontból a tanács tagjai jól jöttek ki e történetből, mert megszabadultak attól, hogy a bíró pénzbírság kirovásáról határozzon, „de vajon erkölcsileg is győztesek lettek?” – teszik fel a kérdést, amelynek megválaszolást másokra bízzák. „Történelmi távlatokban szemlélve az ügyet, nem inkább aggodalom kellene eltöltsön mindannyiunkat? Nem inkább új csatasorba kellene állítani mindenkit a foglalók ellen? Mert jaj a legyőzötteknek!” – írja Csíki Sándor tanácsos azok nevében, akik nem szavazták meg a visszavonást.