– mutatott körbe Veres Péter muzeológus, a Termés ötletgazdája, amikor a tárlat berendezése után és a megnyitó előtt körbevezetett a galériában, ahol kötelességtudó házigazdaként minden kiállítóról és művéről értekezett egy keveset.

Miért ne lehetne a Megváltó vidám?

Zavaczki Walter szobrászművész síremlékhez készült domborművét gondolta újra, összekötve a turulmadarat a rovásírással, mindezt gipszbe öntötte, és úgy patinázta.

Vass-Mária Magdolna 2012-ben a Művészeti és Design Egyetemen végzett Kolozsváron, festészet-pedagógia szakon. Izgalmas a Metamorf című textíliája, amely azt sugallja, hogy örökké minden változik. A Moldovai Köztársaságból származó, jelenleg Zetelakán élő festőnő, Gujuman Uliana hatásos vizuális élményt ad mindkét képével: felnagyítja és úgy tárja elénk a növényi világot – az ember legszívesebben Babszem Jankóként becsöppenne ebbe a varázslatos miliőbe. Simon Béla számítógépes grafikus sajátos, neoexpresszionista univerzuma érezhetően tágul, egyre jobban kiismeri a szoftvert és tulajdonságait, és nem hagyja magát befolyásolni általuk, hanem azt csinál velük, amit akar.

A farkaslaki származású, a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán 2007-ben végzett Major Barna csendes gyerek, képeit viszont olyan zaklatottság és állandó dinamizmus jellemzi tornádók formájában és a színek kavalkádjában, hogy beleszédül az ember.

Irtózás az űrtől

Kelemen Albert grafikusnak készült, végül művészettörténetet végzett. Alkotómunkájában mindkét „fele” érvényesül, hiszen rajzaival az épített örökséget dokumentálja: a kolozsvári Szent Mihály-templom és a gyulafehérvári érseki székesegyház elevenedik meg. Molnos Zoltán szürreális világa, vászonra varázsolt képzelete köszön vissza a Pillangóhegedű címet viselő festményéről, amellyel a belső titkolt emberi vágyakat, érzéseket próbálja feltárni a tőle megszokott fegyelmezett, tökéletességre törekvő módon.

Kalló László akvarelljein olyan szépen folynak össze a színek, hogy feloldódnak a körvonalak, és bár kicsi a kép, mégis kitárulkozó a panoráma. Látszik, hogy egy tőről fakadnak: id. Jakab András és ifj. Jakab András két-két művét elnézve az az érzésünk, hogy állandó mozgásban, kavarodásban van minden, ez maga a rendezett káosz, amire a sokszor agresszív színek csak rásegítenek, a zordon hangulatért pedig a fekete vonalhálózatok felelősek. Apa és fia a festészetet és grafikát kombinálja sajátos módon.

Áthajlások

A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervező Egyetem friss végzettje, Tamás Borbála érzékelhetően elmozdult az absztrakt festészetből a figuratív ábrázolásmódba, sőt a csíkos törülköző még némi népies jelleget is idéz. Kovács Bori textíliáihoz a növényi ornamentikát és a gyapjú természetes melegét használja fel a maga módján. A bimbó és bibe kinyíló és záródó ciklusai az élet folyamatát példázzák, a színérték alakulása is ennek jegyében történik, és nem mellékesen izgalmas hátteret ad.

Kolumbán-Antal József lebegő jógapózban ábrázolt szobra a magából ontott flegma nyugalom mellett technikailag is izgalmas, mert vassal merevítette, és úgy égette ki a figurát. Zsombori Béla mészkő szobra a mezopotámiai piramisokra, a zikkurátokra hajaz, amelyek tudvalevőleg a stabilitás, az öröklét jelképei, A falu marad cím pedig áthajlik Wass Albert Üzenet haza című versének ismétlődő záró sorára. Török Ferenc képpárja igen ütős, érdekességük, hogy a művész két 2014-ben készült alapképét vette megint kézbe, újragondolva kissé, ezzel is az idő múlását akarva érzékeltetni.