Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

 

Nem merül feledésbe a tatárbetörés pusztítása

Iszlai Katalin 2020. február 16., 16:14

„Ha mi nem teszünk meg mindent a saját boldogulásunkért, életünk, jövőnk védelméért, más nem fogja megtenni. És akkor elpusztulunk” – hangzott el az 1694-es tatárbetörés áldozatainak emlékére szervezett vasárnapi ünnepségen Csíkszentmihályon.

Fotó: Gábos Albin

Harmadik alkalommal emlékeztek meg az 1694-es tatárbetörés áldozatairól Csíkszentmihályon vasárnap. Az ünnepség megemlékező szentmisével kezdődött a helyi templomban, majd az Arany János Iskola diákjainak történelmi visszatekintőkkel, énekekkel és szavalatokkal tarkított műsorát tekinthették meg a jelenlévők. Egyebek mellett felelevenítették, hogy

1694. február 13-án a tatárok felégették a községet és a környező falvakat, a lakosság egy részét lemészárolták, és mintegy ezer személyt rabságba hurcoltak.

A község tizese, a Csíkszentmihály és Szépvíz között elterülő Cibrefalva ekkor pusztult el teljesen.

{A}

Az előadást követően a templom melletti kopjafánál ünnepi beszédekkel folytatódott az esemény, elsőként Izsák-Székely Lóránt csíkszentmihályi polgármester szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, a tatárbetörés legnagyobb vesztese Cibrefalva volt, mivel a lerombolt település máig nem épült újra. Hogy mégse merüljön feledésbe, február 13-án ellátogattak a helyi gyerekekkel az egykori település helyére, elmesélték nekik a legfontosabb tudnivalókat.

A történelem során még sokszor húztak határokat fölöttünk, akaratunk ellenére, és így sok esetben keserűen tudunk emlékezni

– mondta a polgármester, hozzátéve, hogy a magyarságot ért sérelmek miatti panaszkodás helyett inkább imádkozni kellene.

Fotó: Gábos Albin

„Hívjuk segítségül legerősebb szövetségesünket, a Jóistent, és biztos, hogy segítséget fog küldeni, ki fog váltani a rabságból, amelyben élünk, és Cibrefalva is vissza fog épülni előbb vagy utóbb. Csak rajtunk múlik, hogy kik fogják benépesíteni” – hangsúlyozta Izsák-Székely.

Ezt követően Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja arról beszélt, hogy az 1694-es tatárbetörés szinte kikopott már a kollektív emlékezetünkből, mégis fontos, hogy emlékezzünk erre a 326 évvel ezelőtt történt pusztításra, mert számtalan tanulsággal szolgál számunkra.

Fotó: Gábos Albin

Az első és legfontosabb az, hogy

ha nincs, aki emlékezzen ezekre a korszakokra, az akkori hősies kiállás és harc értelmét veszíti.

Másodsorban tudatosítani kell magunkban, hogy ha nincs meg már akkor is a székely emberekben az az önvédelmi reakció, az az önszerveződési készség, amivel az első pusztítást követően mégis meg tudták a saját életük, javaik és jövőjük védelmét szervezni, akkor ma nagy valószínűséggel nem volna ilyen népes Felcsík. „A harmadik tanulság pedig az első kettőből következik. Ahogy a költő mondta, ilyen baráttalan, testvértelen népként meg kell tanulnunk, hogy senki másra nem, csak saját magunkra számíthatunk. Ha mi nem teszünk meg mindent a saját boldogulásunkért, életünk, jövőnk védelméért, más nem fogja megtenni. És akkor elpusztulunk” – hívta fel a figyelmet a konzul.

Fotó: Gábos Albin

A továbbiakban Tánczos Barna szenátor, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és Solymoskövi Péter, a magyarországi Rákosszentmihályért Kulturális Egyesület vezetője is lerótták kegyeletüket a tatárbetörés áldozatai előtt, majd koszorúzással és himnuszénekléssel ért véget az ünnepség.

<span class=• Fotó: Gábos Albin">
Fotó: Gábos Albin
<span class=• Fotó: Gábos Albin">
Fotó: Gábos Albin
<span class=• Fotó: Gábos Albin">
Fotó: Gábos Albin
<span class=• Fotó: Gábos Albin">
Fotó: Gábos Albin
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS