Nagyvárosi tapasztalatait patakfalviakkal gyarapította

„Sok mesélnivalóm lesz otthon” – mondta derűsen a lány, aki az Erasmus-programnak köszönhetően két hónapot töltött Patakfalván.

Barátja édesapja patakfalvi, tavaly ott nyaraltak. Látogatóként több istentiszteleten is részt vett, amikor pedig a szakmai gyakorlat helyszínéről dönthetett, ezt az egyházközséget választotta.

Nagyvárosiként egy határon túli kis közösségben nehéz volt, míg megtalálta a közös pontokat. A lelkészcsalád és a gyülekezet hamar befogadta. Sokat tanult a patakfalvi református közösségben, és új lelkészmodellt látott. Hálás Istennek, amiért Magyarországról érkezettként, fővárosi pasztorális tapasztalatokkal rendelkezőként szívesen hallgatták a templomban.

Lehetősége volt megismerkedni a közösséggel, a környéket és Székelyudvarhelyt is meglátogatta. Nyelvi nehézséget nem tapasztalt. Érdekesnek találja, ahogy a székelyek használják a magyar nyelvet. Arra is rájött, hogy Erdélyben nem feltétlenül kell tudnia románul.

Volt szolgálati lehetősége, hat alkalommal prédikált vasárnapi istentiszteleten. Kiemelte az ezekre fordítható bőséges készületi időt. Otthonában nincs erre ennyi lehetőség: „menni kell egyik helyről a másikra”.

Képességei legjavát a zömmel angol nyelvű ifjúsági táborban kamatoztathatta. A foglalkozások vezetése mellett angol tolmácsolást is vállalt a patakfalvi gyermekekkel töltött napon. A falubéli nagyobb diákok elég jól beszélnek angolul, de a kicsik miatt szükség volt a fordításra.

Budapesten a migráció, a homoszexualitás foglalkoztatja az embereket – ez Székelyföldön nem érezhető. Nálunk az foglalkoztatja az embereket, hogy el tudjanak menni reggel dolgozni. Megtapasztalta, mit jelent, ha két hétig esik az eső és nem tudnak aratni, kaszálni, szénát szárítani.

Lelkiekben is közel került a helybéliekhez. Minden és mindenki nyugalmat sugárzott – aktív pihenés volt a szakmai gyakorlat. A visszajelzésekből az is nyilvánvaló számára, hogy van még mit tanulnia.