Nagyon erősen érzem: ezt akarom, szeretem és bírom – mondja Tímár Kincső Katalin, a 25 éves hegyimentő

Érzékeny pontra tapintottam, hiszen, mint kiderül, Kincső ugyan önszántából igazolt át a brassói csapathoz, de azért, mert itt nem kapott lehetőséget arra, hogy kiteljesíthesse azt a tehetséget, amit szerinte Istentől kapott, és amit az emberek megsegítésére szeretne használni.

Ezen sportágak nemcsak különböző készségeket igényelnek, hanem rendkívüli erőnlétet is, de a hegyimentő munkához is nélkülözhetetlen az állóképesség, az egészséges, terhelhető szív (mert sokszor nagy súlyt kell rohamtempóban szállítani), tehát

A csúcshódításokra előzetesen egy évig edzettek, de miután az akklimatizáció jól sikerült, nem volt, ami megálljt parancsolt volna nekik. És ekkor valami előreláthatatlan történt (legalábbis Kincső számára): barátja, akivel sok közös szenvedély fűzi össze, eljegyezte a hegyen, tehát az ifjú hölgy menyasszonyként érkezett haza.

Nagy a teher a hegyimentőkön – mindkét értelemben

Képzeljünk el egy alig több, mint 50 kilós fiatal hölgyet a hegyek járatlan útjain, szikláin, magatehetetlen emberek támaszaként, hordágyat cipelve. Rá is kérdeztem, mi az ő feladata a mindennapi hegyimentői munkája során.

Ilyen volt egyik mentésük a Fogarasi-havasokban, amikor este 6-kor hívtak a fogarasi kollégák egy segédcsapatot, mert ők négyen kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy lehozzák a térdsérülést szenvedett turistát, ehhez különben is a protokoll szerint legalább hat ember szükségeltetik. Mire Brassóból odaértek, már besötétedett, és

Kincsőt, bár kezdetben sem vonakodott a hordágycipeléstől, nem mindig terhelik ezzel a feladattal a férfi kollégák – hiszen ő az egyetlen nő a csapatban –, de azért „bőven” előfordult, hogy ő is kivette a részét ebből. „Elől megy a mentés vezetője, de van hátul is egy irányító, aki a csapat terhelését felügyeli. Mindenkinek érteni kell a másikat egy pillantásból.”

Kincsőt kíméletből ugyan sokszor a hordágy könnyebbik, elülső feléhez állítják, de egy meredek lejtőn ez a „könnyűség” is nagyon relatív. Ha mégsem hordágyat, akkor egyéb felszerelést vagy a többiek zsákját is viszi a fiatal hegyimentő.

A holtakkal egy ösvényen

A mentés pszichés terhelést is jelent a csapatnak: előfordul, hogy halottakat kell lehozni. Kincsőnek is volt része ilyen misszióban, egy szívrohamban elhunyt pásztort kellett lehozniuk a Fogarasi-havasokból.

A nagy fizikai-pszichikai terhelés miatt nem sok idős hegyimentőt látuni e szakmában (egy bizonyos kor után nem is lehet gyakorolni), de annál több „kiégett” kollégát. Azért is

A helyemen vagyok!

„Nagyon erősen érzem, hogy én bírom, tudom, szeretem csinálni, hogy nekem való a hegyimentés, hogy a helyemen vagyok. Tele lelkesedéssel, teljes odaadással vagyok ott a munkában, és többször bebizonyítottam, megállom a helyem, de néha úgy érzem, éppen az zavarja a többieket, hogy munka után is elmegyek sízni, mászni, edzeni.

Mindemellett vannak megerősítő élményei is: amikor a mentésre szoruló emberek kicsit felderülnek egy mosolyára, vagy amikor

Az eligazodásban segíti őt értékrendje, amelynek alapja az istenhit: erre építi mindennapjait, keresztényként a felebaráti szeretet elsődleges számára. Magyarként most éppen a brácsázás a kapaszkodója, illetve úgy néz ki, sikerül alakítaniuk egy ifjúsági néptánccsoportot is a brassói egyetemistákkal.

„Hitelesség és cselekvés kell ahhoz, hogy a jövő nemzedéke előtt megálljak”, mondja a fiatal hegyimentő, akinek

A cél tehát, amire Kincső vigyázó szemét veti, tisztán kirajzolódik. Az út azonban még hosszú odáig, tekintve, hogy a hegyimentői főállás mellett még mindig egyetemista, illetve a hegyitúravezetés-tanfolyamot is végzi. Tulajdonképpen az sem kizárt, hogy az őszi, költségvetési megszorításokat előíró kormányrendelet miatt kanyarodik egyet az útja, latolgatja ő maga is, ugyanis az említett rendelet szerint a brassói hegyimentőknél is 15 százalékos személyzetleépítést kell végezni (ezt az átszervezést fél évvel elhalasztotta a kormány – szerk. megj.), pedig épp csak, hogy sikerült feltornászni a képzett hegyimentők számát 6-ról 9-re a brassói közszolgálatnál.

Bárhogy is alakuljon, nekem úgy tűnik, Kincsőben megvan az erő és a képesség ahhoz, hogy tartsa magát az általa kitűzött irányhoz, ami elsősorban az emberek szolgálata. Ő pedig keresztény hite szerint ehhez a Fennvaló segítségét reméli elnyerni.