Múlttisztázás és jelenismertetés a történészkonferencián

Fotó: Balázs Katalin

Folytatódott a Nemzetközi Történész Konferencia csütörtökön Gyergyószentmiklóson. A Kisné Portik Irén néprajzi és a Vetési László egyházi író előadása a figyelmet a múltról a jelenre terelte, az értékőrzés hiányosságait sem takargatva, és szembeállítva az ősök azon törekvéseivel, hogy a falvak fejlődjenek, várossá váljanak.

Balázs Katalin

2017. október 26., 16:352017. október 26., 16:35

Marosvásárhely, Kolozsvár és Gyergyószentmiklós fejlődését követhettük nyomon három előadó – Pál Antal Sándor, Rüsz Fogarasi Enikő és Garda Dezső – jóvoltából a történészkonferencián. Ez jelentette a kétnapos rendezvény zárását. A konferenciaszervező Garda Dezső összegzett: elmondta, már nem tudja számon tartani, hányadik történészkonferencia ért véget csütörtök délután, hiszen

ennek sorozatát 1976-ban kezdte a 83-as betiltásig, aztán 1990-ben indította újra, és nem egy olyan év volt, amikor kétszer is összehívta a múltkutató szakembereket.

Nem csak az emlékév miatt tartotta fontosnak, hogy Szent László tiszteletére szervezze az idei történészkonferenciát: „Szent László a székelység számára egy rendkívül meghatározó egyéniség.

Hiszem, és hozzá bizonyítékokat is keresünk, hogy Szent Lászlóval kezdődött meg a székelyek Erdély felé indulása, itteni letelepedése. Az egykoron székelyek lakta településeken ma is őrzik a Szent László-emlékeket, és ez nem csak Szászföldön, Erdélyben van így, hanem Magyarországon is, hiszen a székelységnek csak egy része telepedett le Székelyföldön, nagy része Magyarországon beolvadt a magyarságba. Így ez a konferencia Szent Lászlóról, de a székelységnek is szólt.

Az egykori értékek romba dőlése több előadásnak is témáját képezte. Ezek kapcsán említette meg Garda Dezső a szárhegyi Lázár-kastélyt, a múlt következményeit mutatva be a jelen állapottal. „Rendkívül sok emberi tévedésnek, okoskodásnak és önzésnek a termékeivel szembesülhetünk ma. Ezek egyik eredményét tükrözi a bezárt Lázár-kastély, annak ellenére, hogy sokan akartak azzal dicsekedni, hogy ők őrizték meg az utókornak. A partizánakciók futtatták mellékvágányra, ami ma van, az katasztrófa.” Ezeknek a tényeknek is helyük van a múltidézéskor, vallotta be, és nemcsak konferencián hallhatunk a tényekről, hanem kötetben is rögzítik az elhangzott előadások anyagát. Igaz, késéssel, hiszen a tavalyi konferenciakötet még félkész.

Történészeink túlterheltek, egyik rendezvényről a másikra hívják őket, kevés idejük marad, hogy kutatásaikat nyomdakész állapotúra szerkesszék, elküldjék.

Oka az is, hogy Gyergyószentmiklós nem a világ közepe, az itt megjelenő tanulmányköteteknek nincs akkora sajtós visszhangjuk, mint egy nagyvárosban kiadottnak. De nem szeretnék felhagyni a kötetsorozat folytatásával, a tudománynépszerűsítéssel.”

Konferencia lesz jövőre is, ígéri Garda Dezső, akinek az újabb téma felől sincsenek kétségei: „1848 évfordulója következik, és Gyergyószentmiklósnak óriási az adóssága.

Itt követték el a legnagyobb bűnt akkor, amikor Kiss Antal, a szabadságharc egyik legkiválóbb vezetőjének sírját pusztán egy kopjafával jelölték meg, ráadásul más személyt is rátemettek. Az örmény temetőben Görög Joachimnak impozáns emlékhelye van. Ilyen kegyhely és élő tisztelet illetné meg tetteiért Kiss Antalt is.

Gyergyószentmiklós